Egri születésű, úszóként kezdte pályafutását. Gimnazista korában aztán a vízilabdára váltott, és milyen jól tette! Szilágyi Zoltán volt a nevelőedzője. Ha nem balkezes, egy lett volna a tucatból. Így viszont felkeltette mások érdeklődését, és jó tanulója lett sportágának. A BVSC-t követően jöttek a Vasas-évek. Első nemzetközi sikerét még klubszinten érte el, amikor 2002-ben a piros-kékekkel Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert. Talán kevesen tudják, hogy Sydney előtt végigcsinálta a felkészülést a magyar válogatottal, amelybe akkor még nem volt esélye bekerülni. A későbbi olimpiai bajnokok által aláírt labdája viszont örök emlék számára. 2003-ban, Barcelonában szinte berobbant a világ vízilabdasportjába, amikor az olaszok elleni döntőben három gólt is szerzett. A vb-arany csak még motiváltabbá tette, ám 2004 tavaszán egy tályog alakult ki kivett mandulái helyén, amely egy betegségspirálba torkollott. Ezekben a hónapokban nagy szükség volt Magdi nénire, a természetgyógyászra, aki nemcsak a balkezén segített, de beleplántálta a „nekem mindig minden sikerül” alapelvet is. Kiss Csabát kiszorítva bekerült az athéni együttesbe, amely – egy hidegrázós Szerbia-Montenegró elleni döntőt követően – ötkarikás aranyérmes lett. Bár az utolsó negyedben csak a kispadot koptatta, ne feledjük, hogy az elődöntőben kétszer is eredményes volt és azt sem, hogy még a csoportmérkőzés során ő adta meg az alaphangot a délszláv csapat elleni sikerhez. Benedek Tibor ajánlotta be a világhírű Pro Recco csapatánál, amellyel négyszer nyert Bajnokok Ligáját és hétszer olasz bajnoki címet. A végén még az is megadatott neki, hogy az egykori példaképpel együtt pólózzon Olaszországban. A két vb-ezüst (2005, 2007) ellenére nagy akarással vágott neki a pekingi olimpiának a Kemény-csapat, amely ismét feljutott a csúcsra. A 2008-as éve különösen jól sikerült számára, hiszen a Bajnokok Ligája-döntőben, a hosszabbításban a horvát Jug Dubrovnik ellen ő szerezte a mindent eldöntő gólt; hogy aztán a kínai fővárosban pedig feltegye az i-re a pontot az Egyesült Államok elleni fináléban. 2013-ban, Barcelonában – már Benedek Tibor szövetségi kapitánysága alatt – az is sikerült neki, ami eddig magyar férfinak még nem ebben a sportágban, hogy második világbajnoki címét is behúzta. A döntőben ezúttal „elég” volt egy zseniális passz Szivós Mártonnak, aki a győztes gólt lőtte Montenegró ellen. Pályafutása vége felé sikerült itthon is bajnoki címet nyernie, előbb a Szolnokkal kétszer, majd a Ferencvárossal. Ez utóbbi a zöld-fehér szurkolóknak is emlékezetes marad, hiszen ő dobta a döntő ötödik meccsén az aranyérmet bebiztosító gólt a Szolnok ellen. Manapság az FTC szakosztályvezetője.

A Célfotóban Madaras Norberttel Kalapos Mihály beszélgetett.