Nádudvaron született, de tíz esztendős korában már Budapesten élt családjával. Kosárlabdázónak készült, viszont egy véletlen a birkózás felé terelte. 1965. január 12-ét írtunk, amikor szokás szerint egy megállóval előbb leszállt a 75-ös trolibuszról és meglátta a Lehel út és a Dózsa György út sarkán a Budapest Honvéd székházát, ahol az üvegvitrinben, a tablók között megpillantott különböző sportágak versenyeiről készült képeket. Ekkor találkozott először a birkózással. Első nap a birkózócsarnok ajtajáig jutott, második nap már be is nyitott, végül – összeszedve minden bátorságát – harmadik nap jelentkezett az edzőnél, Tóth Gyula bácsinál, hogy ő bizony birkózó szeretne lenni. A fizikai erőt otthonról „hozta”, a tehetsége pedig hamar kiderült. Fél év elteltével meg is nyerte első nemzetközi versenyét. Csak ekkor merte a szüleinek bevallani, hogy ő már rég nem a kosárlabdának hódol, hanem beállt birkózónak. 

1970 meghatározó év volt az életében: az országos bajnokság döntőjében, a szabadfogásúak 82 kg-os súlycsoportjában – ha csak testsúlykülönbséggel is – jobbnak bizonyult Hegedűs Csabánál. A későbbi tuskirály talán annyira megijedt ellenfelétől, hogy 1971-ben világbajnok lett kötöttfogásban, egy esztendővel később pedig Münchenben az ötkarikás aranyérmet is megszerezte, ami a magyar sport századik olimpiai bajnoki címe volt. Hegedűssel együtt voltak katonák, még az ágyaik is egymás mellett voltak, jól ismerték egymást. A nádudvari fiú pedig miután letöltötte kényszerpihenőjét (eltiltással büntette a Budapest Honvéd, amiért átigazolt a Csepelbe), Hollósi Gézánál és Hoffmann Gézánál nagyon sokat fejlődött. A mai napig úgy tartja, hogy egy gyereknek előbb meg kell tanulnia a birkózás ábécéjét és csak utána szabad fogásnemet választania. Akkoriban a sportág nagyjai mindkét fogásnemben kipróbálták magukat, aztán később ki-ki szakosodott a neki megfelelő irányba. Első nagy sikerét 1977-ben érte el a lausanne-i világbajnokságon, amikor ráadásul a fair play-ből is jelesre vizsgázott. Utolsó mérkőzésén a szovjet Aracilovot győzte le, pedig akkor már tudni lehetett, hogy a bronzéremnél előrébb nem juthat. Ezzel pedig a nyugat-német Segernek kaparta ki a gesztenyét, vagyis az aranyérmet. A Magyar Televízió akkori kommentátora lelkendezve kiabálta, veri a magyar a szovjetet, mire a szovjet nagykövetségről tiltakoztak a pártbizottságnál… A magyar birkózót pedig Svájcban úgy ünnepelték, mintha világbajnok lett volna. A nyugat-németek később fair play-díjra is felterjesztették, amit soha nem vehetett át. 

1978 végén a szövetségi kapitányi posztra Hegedűs Csabát nevezték ki, aki felkavarta az addigi állóvizet. Minden korábbinál nagyobb elszántsággal vetették bele magukat a munkába a sportolók, Hegedűs ugyanis hihetetlen szuggesztív erővel rendelkezett, elhitette velük, hogy a sok edzés kifizetődik. Már a ’79-es bukaresti Európa-bajnokságon jól szerepeltek versenyzőink, a nádudvari srác az ezüstéremig jutott, de az igazi áttörést a világbajnokság hozta meg a négy aranyéremmel. Nem csoda, hogy mindenki a magyarokkal akart edzőtáborozni?! A moszkvai olimpián a bronzéremig jutott, ami persze csalódás volt akkoriban számára. A formáját nem sikerült a verseny kezdetére időzíteni, ráadásul a válla kificamodott, ami megpecsételte sorsát. Bár hihetetlen lelki erőről tanúbizonyságot téve, lengyel és mongol ellenfelét még legyőzte, de a bolgár Abilovval – a későbbi aranyérmessel – és a szovjet Aracilovval nem bírt és maradt neki a harmadik hely. Idehaza aztán felháborodottan várták a csepeli klub vezetői, akik már az arany után járó prémiumukat bekalkulálták a fizetésükbe… A bronzérme miatt így sem szégyenkezhet, hiszen mégiscsak ott szerepel a neve az olimpiai érmesek dicsőségtábláján. 

Elvégezte a TF szakedzői szakát, dolgozott edzőként, volt a szabadfogású-válogatott szövetségi kapitánya. Nemcsak a hazai, de a nemzetközi birkózóéletben is bíráskodott. A birkózó szőnyeggyártásban pedig maradandót alkotott, hiszen például a 2003-as New York-i világbajnokságot az ő szőnyegein rendezték. Ma a hazai szövetség egyik alelnöke és olykor a másik alelnököt, Komáromi Tibort bosszantva megjegyzi, hogy ő az egyetlen világbajnoka a sportágnak. A többiek ugyanis csak kötöttfogásban értek fel a csúcsra… 

A Célfotóban a birkózó Kovács Istvánnal beszélgettem.

 

Kalapos Mihály

A teljes adás: