A kardcsapat előző este olimpiai bajnoki címet nyert. 4-8-ról fordított az együttes a Szovjetunió ellen, Gedővári győzelme a 8-8-at jelentette és azt, hogy tusaránnyal a mieink állhattak fel a dobogó tetejére. Érthető, hogy az ünneplés hajnalig tartott. Miközben a kajakosokra még nagyon fontos napok vártak. „Kegyetlen volt!” – emlékszik vissza. Martinek és az öttusacsapat sikerét a helyszínen izgulták végig a kajakos fiúk, de már akkor elhatározták, hogy inkább a saját dolgukra koncentrálnak, mert a drukkolás, a másokért való izgalom felőrölte volna minden erejüket. Szeptember 30-án aztán eljött az ő napja. Kora reggel, helyi idő szerint az első döntő a férfi K-1 500 méter volt. Bár két évvel korábban, 1986-ban ezüstérmes volt a brit Jeremy West mögött a montreali vb-n, valahogy nem őt tartották a leginkább aranyesélyesnek a magyar kajak-kenu válogatottból. Ő pedig csak tette a dolgát. Megnyerte a tizediket! 250 méter után vette át a vezetést, és a végén majdnem egy hajóhosszal verte az NDK-beli Stähle-t, a harmadik helyen az új-zélandi Mac Donald érkezett a célba. Aligha volt akkor boldogabb ember nála a világon, hiszen egy alig több mint kéthetes kislány édesapjaként ért fel a csúcsra. Huszonnégy évesen. 

A kajak-kenu program zárásaként a K-4 1000 méter döntőjét rendezték. Ott ült ő is a hajóban a vezérevezős Csipes mögött, aztán Hódosi, Ábrahám. Nagy bátorság kellett hozzá, de a ’86-ban és ’87-ben vb-aranyat szerző négyest „szétrobbantották”. Fidel László és Kovács Zoltán kikerült a hajóból, Hódosi és Ábrahám pedig bekerült, hiszen Parti János szövetségi kapitány a mindenkori négy legjobb egyes menőnek szavazott bizalmat. A döntőben 500 méternél még NDK, Szovjetunió, Magyarország volt a sorrend, de aztán a fiúk „robbantottak”, 750-nél már vezettek, és aztán már nem is lehetett befogni őket. Ez volt a szöuli tizenegyedik magyar aranyérem! Az 1952-es helsinki olimpiát (16 arany) követve a második legeredményesebb ötkarikás játékokon nyújtott szereplése ennek a kis országnak. Legalább is az aranyak számát tekintve. 

Talán kevesen tudják róla, hogy váci és először focizni kezdett. A heti két edzés azonban nem volt túl motiváló számára. A barátok aztán lehívták a kajak-kenu telepre, ahol ott ragadt. A nevelőedző, Csereklye József kiválóan értette a gyerekek nyelvét. Az állandó versengés, egymással való rivalizálásból ő sem maradhatott ki. Céltudatossága később sem változott, amikor 1982-ben a Rába ETO csapatához igazolt, Győrben beköltözött egy csónakházba, hogy az akkori legjobbakkal együtt készüljön. 1985-ben pedig a Budapest Honvédhoz szerződött, hogy az akkor a legjobb kajakosnak kikiáltott Csipes Ferenccel együtt edzhessen. Csipes abban az évben ezer méteren egyesben világbajnoki címet is szerzett. 1983-ban, Tamperében indult első felnőtt világbajnokságán. 1986-ban, Montrealban állhatott fel először a dobogó tetejére a férfi kajak négyes tagjaként, amely az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokig verhetetlen volt. Hatszoros világbajnok, az öt csapatarany mellett kivételes tehetségét bizonyítva 1989-ben, Plovdivban K-1 1000-ren is a világ legjobbjának bizonyult. 1992-ben, Barcelonában, egyesben épp csak a kilencedik helyen verekedte be magát a döntőbe 500 méteren. Az ezután megnyert olimpiai ezüstérmet (a finn Kolehmainen mögött) nagyobb teljesítménynek tartja, mint a szöuli aranyat. Az persze fájó, hogy a Csipes, Gyulay, Fidel, Ábrahám négyes ezer méteren „csak” második lett, de a németek akkor legyőzhetetlennek bizonyultak. Még 1995-ben, Duisburgban is tagja volt egy vb-ezüstérmes négyesnek. Az atlantai olimpiát követően hagyta abba. Ma már tudja, hogy miként lehetett volna négyszeres vagy akár hatszoros olimpiai bajnok, de semmiben nem lenne más az élete. Sőt, talán jobb is így. Hatszoros ötkarikás győztesként ugyanis félő, hogy évtizedekkel később is a sportsikereiből akarna megélni. Bár mindent a kajaknak köszönhet, soha nem a sportban elért eredményeiből akart „megélni”. Ezért is próbálta ki magát az élet számos területén, akár vállalkozóként, akár sportvezetőként. 

Amikor 2010-ben felkérték a Hungaroring Sport Zrt. elnöki posztjára, akkor – bár a hangos autók világa távol állt tőle – olyan kihívásnak tartotta, amire nem mondhatott nemet. Szerves része is akart lenni a feladatnak. Operatív, napi munkát akart végezni, hogy minél inkább a sajátjának érezze, így lett elnök-vezérigazgatója a Hungaroring Sport Zrt.-nek. Természetesen nyomon követi a Forma-1-es futamokat, de nem sportszakmailag, nem a szurkoló szemével nézi. Sokkal inkább az érdekli, hogy egy-egy helyszínnek milyen a pályája, milyen a lelátó, a biztonság stb. Azt mondja, hogy elérkezett az idő a mogyoródi pálya, az épületek, a kiszolgáló helyiségek, a nézőtér felújítására, noha részben fejlesztések már voltak az elmúlt években is. 1986-ban volt az első Magyar Nagydíj, 2026-ig van szerződésünk az új, amerikai tulajdonosokkal, de szeretnénk, ha utána is ott lenne a Hungaroring a versenynaptárban, hiszen a Forma-1 remek országimázs-formáló esemény. Arra is nagyon büszke, hogy a Hungaroring Európa egyik legjobban kihasznált versenypályája, hiszen az év több mint 200 napján rendeznek különböző versenyeket itt a kamiontól a túraautóig. 

 A Forma-1-es Magyar Nagydíj hetében a Célfotó vendége Gyulay Zsolt. A műsor szombaton 22 óra 35 perckor kezdődik. Várom Önöket!

Kalapos Mihály