Cover
Sport
Méltó utódja Kolonics Györgynek (Célfotó - Teljes adás)
2018-06-0909:02
Birkózóként kezdte, de egy esést követően eszméletét vesztette. A futballt is kipróbálta kapusként, de a kezét törte. Végül a kenunál kötött ki... 
Miközben unokatestvére kenuzott a szegedi Maty-éren, ő a partról futva követte. Elsőre megtetszett neki.  A szép idő és a táj elvarázsolta. Nem tagadja, a sport számára kitörési pont volt. Szülei földműves munkát végeztek, rózsatermesztéssel foglalkoztak, és bizony édesanyja gyakran vállalt plusz munkát, hogy a kisfia szeretett sportágát űzhesse. Ő csak azt látta, hogy a szülei nagyon sokat dolgoznak, mégis kevés pénzt visznek haza. 2000-ben aztán már érmekkel tért haza az ifjúsági Európa-bajnokságról, és egy ösztöndíjprogramba bekerült. Azon kevesek közé tartozik, aki nevelőedzőjével, Vécsi Viktorral jutott el a legnagyobb sikerekig. Az egyetlen kivételt a 2004-es athéni olimpián szerzett bronzérme jelenti, amelyet „Toronnyal”, vagyis Szabó Attilával ért el, mert Vécsire épp nem tartott igényt klubja. 2004-ben a spanyol David Cal még elvitte előle a C-1 1000 méter aranyát. 

Már tizenhárom évesen megfogalmazta magának, hogy bajnok akar lenni, amikor Kolonics György Horváth Csabával párosban olimpiai bajnoki címet nyert. 
MTI Fotó: Földi Imre / Kolonics György (b) és Horváth Csaba (j) kenusok mutatják a férfi kenu kettes 500 méteren nyert aranyérmüket az eredményhirdetésen a XXVI. nyári olimpián.
C-2 500 méteren, az atlantai olimpián. „Kolo” négy évvel későbbi, egyesben elért ötkarikás aranyérme csak tovább motiválta. 2006-ban majdnem kettétört a pályafutása: a szakadó eső elől hazamenekülve, belecsúszott az üvegajtóba, amely átvágta az ínt és az artériát is a lábában. Az akkori szövetségi kapitány, Angyal Zoltán bízott benne. Megkapta az esélyt, hogy elindulhasson a szegedi vb-n, ha rendbe jön. A csodával határos módon felépült, és a bizalmat egy világbajnoki bronzéremmel hálálta meg. 2007 volt pályafutása egyik legjobb éve, hiszen az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot is megnyerte. Eltökéltségére mi sem volt jellemzőbb, minthogy 2008. január 1-jén beírta a naplójába, hogy olimpiai bajnok vagyok. Példaképként tekintett barátjára, Kolonics Györgyre, és szerette volna a képzeletbeli stafétát átvenni tőle. Amikor aztán július 15-én, 24 nappal a pekingi olimpia előtt váratlanul, edzés közben meghalt szívleállás következtében Kolo, egy világ omlott össze benne. Abba akarta hagyni a kenuzást. De aztán belátta, hogy Gyuri sem akarná ezt.  
Neki is sikerült az, ami a nagy elődnek: olimpiát nyerni egyes hajóban kenusként
2008. augusztus 22-e volt a nagy nap életében. A C-1 1000 méter döntője előtt még két óra biliárdozás is belefért. Egyáltalán nem volt feszült, pedig addigra már több esélyes is „elszállt”, és nem volt még aranyérme a magyar küldöttségnek. De nem foglalkozott mással, csak saját magára figyelt. Négy tizedmásodpercre ugyanolyan 250 métert akart evezni. Persze meglepte az üzbég Menkov, aki villámrajtot vett, és még 500 méternél is nagyon magabiztosan vezetett. Ő azonban tudta, hogy az üzbég nem fogja bírni, neki csak a spanyolra, a címvédőre kell figyelnie. 730 méternél vette át a vezetést és amolyan ki-ki meccset vívott David Callal, de az utolsó 50 méteren már lehetett látni, hogy meglesz Magyarország első ötkarikás győzelme a kínai fővárosban. Nem mellesleg hazánknak ő szerezte az egyetlen egyéni olimpiai bajnoki címet Pekingben. Első mondata pedig másképp nem is szólhatott volna: „Köszönöm, Kolo!” 
VAJDA Attila karján a július 15-én elhunyt Kolonics György emlékére viselt fekete karszalaggal.
2011-ben hazai környezetben, Szegeden a világbajnoki címet is behúzta. Két évvel később Duisburgban is ő állt a világbajnoki dobogó legmagasabb fokán. Azt mondja, hogy hazai közönség előtt győzni, érzésre még az olimpiai aranynál is többet jelent, amikor a nézők szeretete plusz energiákat szabadít fel az emberben. Harmadik olimpiáján, Londonban hatodik volt. De még 2014-ben, Moszkvából is vb-bronzéremmel tért haza. Ha egy kicsit több bizalmat kap a szövetségtől, talán még Rióban is ott lehetett volna. De nem lehet hiányérzete, mert olimpiai bajnok, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok. Teljes a pályafutása. Az elmúlt másfél évet Ázsiában, Tajvanon és Japánban töltötte. Mint ahogyan a céhekből az inasok elmentek külföldre tanulni, ő is így fogta fel ezt a lehetőséget, és nagyon sokat tanult kint nemcsak az edzői mesterségből. Hazajött és szívesen dolgozna itthon. Azt mondja, hogy sok „munkás” kenust lát, de olyat, mint ő volt, a jelenlegi felnőtt mezőnyben, egyet sem. De azon fog dolgozni, hogy ismét legyenek bajnokaink.

A Célfotóban a kenus Vajda Attilával beszélgettem. A műsor szombaton 22 óra 35 perckor kezdődik. Várom Önöket!
 
Kalapos Mihály
Vajda Attila a fél életét a szegedi Maty-éren töltötte, itt készült a szombati Célfotó adása is
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ