Az eredménysora egészen félelmetes. Három olimpiai aranyat és öt ezüstöt szerzett négy ötkarikás játékokon. A német Birgit Fischert túlszárnyalva, 31 (!) világbajnoki címével minden idők legeredményesebb női kajakozója a világon. De az Európa-bajnoki aranyérmekből is gyűjtött 29-et. Sokáig hiányérzete volt amiatt, hogy olimpián nem sikerült 500 méteren egyesben is felállnia a dobogó tetejére, ma már büszkén gondol vissza pályafutására, és azt mondja, hogy nem az élsportért, hanem csodálatos kislányáért, Lucáért érdemes élnie. Ő jelenti számára a legnagyobb boldogságot. 

1987-ben talán még Schmidtné Pavlovics Angyal néni sem tudta, hogy mekkora kincs került a kezei közé. De hogy elsőre sejtette, ebből a kislányból nagy bajnok lesz, arról a szülők is tudnának mesélni. Nála négy-öt évvel idősebbekkel készült éveken keresztül, szerette is, hogy mindenkinek volt hozzá egy-két jó szava a Bp. Spartacusban. Szépen haladt a ranglétrán. Az 1993-as ifi Eb-ről már éremmel tért haza. 1996-ban, Atlantában tartalékként ott volt az ötkarikás játékokon. De a pályafutása igazán 1997-ben indult be, amikor részt vett élete első felnőtt világbajnokságán, ahol a négyes hajóban 500 méteren szerzett ezüstjével tette le névjegyét. Majd egy évvel később, a szegedi vb-n már aranyérmes volt K-4 200 méteren. 2000-ben, Sydneyben az olimpián két csapatezüstöt nyert. A négyes hajóban Szabó Szilviával, Viski Erzsébettel és a legendás Kőbán Ritával állhatott fel a dobogó második fokára. Aztán „Sziszóval” párosban még nyert egy ezüstöt. Talán ha nincs a viharos időjárás és a sok bizonytalanság, hogy mikor indítják el a futamot, akkor fényesebb is lehetett volna az érem… Mindkétszer a német hajó győzött. 

A 2000-es évek elején aztán álomszerűen alakult a pályafutása: 2002-ben Sevillában és egy esztendővel később, Gainesville-ben is a legjobbnak bizonyult 500 egyesben. Már-már mindenki úgy beszélt róla, mint aki az athéni olimpia kajakkirálynője lehet, amikor érkezett a nagy közönség számára az ismeretlenségből egy másik hölgy, Janics Natasa, aki legyőzte őt a válogatókon, majd behúzta az olimpiai aranyat is egyesben. Kétségtelen, ez nagy pofon volt számára. Ma már azt is elismeri, hogy érezte ennek előszelét. Ugyanakkor kialakult egy nagy barátság is a két hölgy között, aminek egy nagyon jó páros lett az eredménye. Ez a páros pedig 2004-ben fel is ért a csúcsra K-2 500 méteren. Közben még egy négyes ezüstöt begyűjtött. 

Élete legemlékezetesebb világbajnoksága a 2006-os szegedi volt, amikor mind 200, mind 500 és 1000 méteren győzött párosban és négyesben. Párosban ki mással is, mint Janics Natasával, aki persze ott ült a négyes hajókban is. 2007-ben aztán, amikor Janics otthagyta Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportját, úgy tűnt, hogy egy korszak lezárult. Közben 2007-ben ismét egyes hajóban nyert vb-t Duisburgban, 2008-ban pedig, az Eb-t követően ő is edzőt váltott. Az akkori szövetségi kapitány teljes mellszélességgel kiállt mellette, és az elnökségen is keresztülverte, hogy elindulhasson egyesben, párosban és négyesben is 500 méteren. Pedig túl sok idő nem volt a versenyszámok között. A végeredmény ismert, egyesben negyedik hely, négyesben második, párosban pedig címvédés Janics Natasával. Egyszersmind az olimpia egyik legsimább győzelme volt. 

Azon szerencsések közé tartozom, aki 2009-ben személyesen is végignézhette, amint negyedik egyéni világbajnoki címét nyerte (természetesen 500 méteren). Bár ennek a vb-nek rádiós kommentátori szempontból az volt a legemlékezetesebb pillanata, amikor a négyes hajó két (!) ezredmásodperccel verte a németeket. Én pedig a közvetítés után már rohantam is a vegyes zónába, hogy a hősöket megszólaltassam. Ezzel a nagy sikerrel pedig valami elkezdődött: 2010-ben Poznanban és 2011-ben Szegeden is győztek a hölgyek, és aranyvárományosként utazhattak Londonba. Ennek némiképp ellentmond, hogy az Európa-bajnokságon csak harmadik lett a négyes, de az akkori edző, Csipes Ferenc hihetetlen önbizalma nem engedte, hogy lányokban egyetlen percre is kételyek vetődjenek fel. Az olimpia előtti időszaka elég kalandosra sikeredett. 2011 októberében egy kerékpáros baleset után letört egy csontdarab a könyökénél, majd a januári újabb balesetet követően a műtét sem maradhatott el. Voltak napjai, amikor üvölteni tudott volna a fájdalomtól. Ilyen körülmények között is beverekedte magát a négyes hajóba, amely Szabó Gabriellával, Kozák Danutával és Fazekas-Zur Krisztinával kiegészülve nem is adta alább az aranyéremnél. Neki pedig ez már a harmadik ötkarikás aranya volt! A Douchev-Janics Natasával felálló párosuknak ugyanakkor ezúttal meg kellett elégednie az ezüsttel. 

2013-ban még ott volt Duisburgban a vb-n, nyert is egy ezüstöt, de aztán az anyaságot választotta. 2014-ben született Luca, aki a szeme fénye. Még megpróbálkozott a visszatéréssel, de 2016-ban, a riói olimpia előtt bejelentette visszavonulását. Manapság a Bp. Honvédban dolgozik PR-vezetőként. Az olimpiákkal kapcsolatban vegyesek az érzései, talán mindegyikben maradt egy pici. Ő a maximalista, aki mindig többet és jobbat akart. Egész pályafutása alatt ez vitte előre. Ma már nincs hiányérzete, elengedte. Ma már büszkén emlékszik vissza sikereire, olykor meg is veregeti saját vállát. És bár nem sikerült az olimpián 500 méteren egyesben a dobogó felső fokára felállnia, nekem mégiscsak ő a kajakkirálynő. 

 A Célfotóban a kajakozó Kovács Katalin volt a vendégem.

A Célfotó teljes asdása alább megtekinthető: