Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy tizenhét évesen már tagja volt az Európa-bajnoki bronzérmes női válogatottnak. Igaz, akkor még inkább csak a kispadon ült, de két évvel később már sokat hozzátett a nemzeti csapat újabb Eb-bronzához. Csehszlovákiát ugyanis 1985-ben és 1987-ben is megverte a magyar együttes, méghozzá magabiztosan. Legnagyobb fájdalma, hogy olimpiára nem jutott ki, pedig a ’88-as szöuli ötkarikás játékokra annak a Németh Ágival, Boksay Zsuzsával felálló, Killik László által vezetett válogatottnak illett volna kijutnia. Járt viszont világbajnokságon 1986-ban, és bár sérülése miatt keveset játszott, az Egyesült Államok ellen pályára léphetett. Harmadik Európa-bajnoki bronzérmét 1991-ben érte el, amikor már Pálinkás József volt a szövetségi kapitány. A döntőbe akkor sem tudta beverekedni magát a csapat, de a bolgárokat kétszer, a csoport- és a bronzmérkőzésen is sikerült legyőzni Tel-Avivban. A ’97-es magyarországi kontinensviadal kellemes emlékként marad meg számára, mert az addigra már megtépázott magyar női kosárlabda hírnevéből valamit sikerült megmenteni. Bár a bronzmeccsen, a BS-ben kikapott a Killik László-Rátgéber László kettős által dirigált együttes a németektől, óriási ünneplésben volt része. Ahogy ő fogalmazott, női sportolóért ritkán rajonganak ennyire a szurkolók. 

A rendszerváltást követően a Racing Paris csapatához igazolt, hogy belekóstoljon a profi életbe, de talán kicsit ki is nőtte a magyar bajnokságot. Később a szintén francia Tarbes csapatánál is megfordult, amellyel 1996-ban Ronchetti Kupát nyert. Ebben a nemzetközi kupasorozatban a GYSEV-Sopronnal is sikerült a csúcsra jutnia két évvel később. A döntőben a francia Aix-en Provence-t úgy múlták felül a soproniak, hogy az első meccset itthon csak öt ponttal nyerték meg. De ez is elég lett a visszavágóra, ahol ugyancsak győztek. A BEAC mellett a GYSEV-vel is nyert magyar bajnokságot, méghozzá hármat is. A legédesebb az a győzelem volt, amikor a Rátgéber László irányította Pécs otthonában ünnepelhették az aranyérmet. Utólag csak azt sajnálja, hogy a két klub között ellenséges volt a légkör. Kilencszer választották az év játékosának Magyarországon. 

Huszonöt éves pályafutását követően sem tudott elszakadni szeretett sportágától. Amikor a BEAC-ból megkeresték 2004-ben, igent mondott, és a mai napig ott dolgozik: az NBI/A-ban szereplő ELTE-BEAC Újbuda vezetőedzője és az akadémia szakmai igazgatója. Tudja, hogy nem ez a legvonzóbb állás a magyar női kosárlabdában – egyszer szívesen leülne egy bajnoki címre esélyes együttes kispadjára is –, de a nyugodt, alkotó légkört nem cserélné el, megfizethetetlennek tartja. A kosárlabdát a TF-en is tanítja. Utópiának tekinti, hogy a közeljövőben ismét Európa-bajnoki bronzérmes legyen a magyar női kosárlabda-válogatott. Egyrészt a sportág népszerűvé válásával nagyon nagy lett a konkurencia (a Szovjetunió felbomlásával, a délszláv országok elaprózódásával, és azzal, hogy Nyugat-Európában is felfedezték a kosárlabdát), másrészt fontos lenne, hogy a magyar (válogatott) játékosok tudjanak fejlődni. Márpedig a klubérdek ebben a sportágban sincs összhangban a nemzeti érdekkel…

Becenevét édesapjától kapta. A nővére volt Maci Laci, ő pedig Bubu, mint a rajzfilmben. Később aztán már egy egész csarnok skandálta, hogy hajrá, Bubu! A Célfotó szombati adásában a kosárlabdázó Balogh Judit lesz a vendégem, a műsor 22 óra 35 perckor kezdődik. 
 
 Várom Önöket!
 
 Kalapos Mihály

A Célfotó teljes adása alább megtekinhető: