Emlékeznek még a következő öt névre? Szabó Bence, Nébald György, Gedővári Imre, Csongrádi László és Bujdosó Imre. 1988. szeptember 29-ét írtunk, a szöuli olimpia kardcsapat döntőjében 8:4-re vezetett a Szovjetunió, egyetlen győzelemre volt a végső sikertől... és innen sikerült hatalmas bravúrral visszahozni a mérkőzést. 

 

Az utolsó párban, 7:8-nál Gedővári Imre Alsannal vívott, 5:5 volt az állás és a szovjet versenyző volt a kedvezményezett. Egyetlen tusra ment a küzdelem. Gedővári pedig közbevágott, és 8:8-nál tusaránnyal a magyar csapat lett az olimpiai bajnok! 

 

A kilencedik csörte után megsérült Nébald György amolyan pszichikai hadviselésbe kezdett 4:8-nál: az éppen soron következő csapattársának csupán annyit mondott, hogy ez a hajó ugyan már elment, "mégse te legyél már az, aki miatt kikapunk". 

A lelki terror jobban nem is sikerülhetett volna. 

Nébald György már az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmes volt csapatban, de még a '92-es barcelonai ötkarikás játékokon is ezüstöt nyert az együttessel. És hogy mi lett volna 1984-ben, ha nincs a bojkott és elutazhatott volna a magyar csapat Los Angelesbe? Sokak szerint az egyéni olimpiai aranyérme is meglenne. Mert abban az évben kirobbanó formában vívott. Ezt bizonyítja az egy évvel későbbi egyéni világbajnoki aranya is. 

 

Ez a bravúr 1990-ben is sikerült neki. A Pogoszov elleni győzelemre magam is jól emlékszem. A hat vb-aranya közül mégsem a két egyéni első helyre a legbüszkébb, hanem arra a csapatvilágbajnoki címre, amikor a bátyjával, Rudolffal együtt állhatott a dobogó legmagasabb fokán. Különben is mindent a testvérének köszönhet.

A szombati Célfotóban a magyar kardvívás egyik korábbi ikonja, Nébald György a vendég. Az adás EZEN A LINKEN VISSZANÉZHETŐ.

Kalapos Mihály