1992 július elsejét írtuk. Bár csak 25-én lobbant fel a láng Barcelonában, én már javában az olimpia lázában égtem. Olyannyira, hogy beköltöztem otthon az egyik szobába, kineveztem azt amolyan olimpiai stúdiónak, vásároltam húsz darab magnókazettát és a szovjet gyártmányú, Vega típusú magnómmal már alig vártam, hogy megkezdődjenek a versenyek. 

Szinte bűn ezt ma már bevallani, de én nem a tévét néztem, hanem a rádiót hallgattam, és nem akartam az aranyérmek közvetítéseiről semmiképp se lemaradni. Persze olykor a tévé képernyőjére is rásandítottam. De mivel mégsem sajátíthattam ki a család egyetlen televízióját, maradt nekem a rádió és tizenegy könnyekkel teli pillanat. 

Repka Attila győzelme olyan volt, amilyet csak kívánhat magának egy kommentátor, a ráadásban, a "hirtelen halálban" győzte le ugyanis a Független Államok Közössége (a volt Szovjetunió) versenyzőjét, Dugucsijevet. Novotny Zoltán közvetítését ma is kívülről fújom. Hát, ez az első emlékem az egykori kiváló birkózóról, aki szombaton a Célfotó vendége lesz.

Kalapos Mihály

A Célfotó adása EZEN A LINKEN MEGTEKINTHETŐ!