Gyermekkorában Andreas Nilsson a szülővárosában, Trelleborgban kezdett el sportolni, ám mielőtt a kézilabdát választotta, több sportágat is kipróbált.
Nagyon sok sportágat kipróbáltam. Fociztam, mint minden gyerek, jégkorongoztam, egy időben floorballoztam és teniszeztem is. Viszonylag későn kezdtem el a kézilabdát, de a legtöbb sport közül ebben voltam a legtehetségesebb, ezért maradtam a kézilabdánál.
Nilsson 5 évig játszott a svéd élvonalban, majd elhagyta szülőhazáját és a német Hamburghoz szerződött.
Az igazság az, hogy a svéd bajnokság nem a legerősebb Európában, és tudtam, ha igazi profi akarok lenni, akkor más országban is játszanom kell. Ezért számomra természetes volt, hogy külföldre igazoljak, és jött a Hamburg, amely nagyszerű csapat volt. Duvnjak, Lackovic, de bárkit felsorolhatnék onnan, hiszen mindenkivel nagyon szerettem játszani, mert a csapaton belül remek hangulat uralkodott.
2014-ben pedig jött a Telekom Veszprém.
Természetesen a Veszprém tele volt jó játékosokkal, például itt volt már Renato Sulic, akivel tudtam, hogy meg kell küzdeni azért, hogy a csapatba kerüljek, de remek hatással volt rám, mert úgy gondolom, hogy nagyon jó munkát végeztünk az első évben.
A tetoválásokkal telitűzdelt beálló fiatal kora ellenére már boldog édesapa, ám családja még Svédországban él.
Egyelőre Veszprémben élek, a családom viszont Svédországban, így ingázom, amikor csak tehetem, de februártól már ők is itt élnek majd velem. Mivel én kézilabdázom, a párom magasugró, ezért úgy vélem, a gyerekünk jó gént örökölt, ezért szeretném, ha sportolna. De nem erőltetem rá, ha például a táncot válassza majd, én azt is elfogadom, a lényeg, hogy az ő döntése legyen.
Nilsson a Magyarországon töltött három év alatt nagyon megszerette a várost, és az itthoni kultúrát egyaránt.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert szeretek itt élni. Nyílván, hiszen, ha nem érezném jól magam, már nem is lennék itt. Az arénában és azon kívül is szeretem az embereket, a környezetet, igaz, hogy Veszprém kis város, de legalább békés és Budapest sincs messze, amit szintén nagyon szeretek.
A svéd klasszis kitűnően beszél angolul és németül is, ám a magyar nyelvvel már nem boldogul ilyen jól.
Igazából angol órákra járunk, a magyar nyelvet nem nagyon kell használni, de természetesen, igyekszem tanulni, bár azt is be kell vallanom, hogy elég nehéz.
„Szia, hodzs vadzs”, csak egy kicsit. :)
- lebegteti meg egyelőre szerény magyar nyelvtudását.
Azonban nem csak a magyar nyelv nagy falat a 27 éves Nilsson számára.
Ha főzök, akkor svéd specialitásokat készítek otthon. Természetesen étteremben szeretem a magyar konyhát, ám nem mozgok benne túl otthonosan, magyaros ételt nem tudok főzni.
És hogy mihez kezdene a sport után?
Nem hiszem, hogy pályafutásom után edző leszek, az nem nekem való. Inkább otthon Svédországban szeretnék egy saját vállalkozást.
Ha visszagondolok a pályafutásomra, akkor természetesen nagyon elégedett vagyok, hiszen elmondhatom, hogy két top klubban is játszhattam. A Hamburggal bajnokok ligáját nyerhettem, a Veszprémmel pedig második helyen végeztünk. Azt gondolom, igen nagyon elégedett vagyok a karrieremmel.
MAGAZIN AJÁNLÓ
Építők magazin következő adás: december 15., péntek 17:05
A tartalomból:
Megmutatjuk a Tatabánya-Veszprém bajnoki összefoglalóját, és az orvosi stábtól első kézből adunk információt Wiliam Accambray állapotáról. A Királynék városa rovatunkban ezúttal a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházba látogatunk, ahol a Telekom Veszprém Mikulásai jártak, valamint a Veszprém Megye legjobb sportolói díjátadásról is beszámolunk, ahol Lékai Máté és a csapat is elismerést kapott. A Cegléd ellenihazai bajnoki és az azt követő szurkolói dedikálás is terítékre kerül, Portré rovatunkban pedig ezúttal Dejan Manaszkovval ismerkedhetnek meg. Természetesen nem maradnak le a Hét öt legszebb jelentéről és megnevezzük a Hét játékosát is.
A legutóbbi adás
EZEN A LINKEN MEGTEKINTHETŐ!