Joseph Daul 2013 óta ő az Európai Parlament legnagyobb pártjának, az Európai Néppártnak az elnöke. 
 
Joseph Daul 1947-ben született Strasbourgban, apja Alphonse Daul egy alig 800 főt számláló kis faluból, Pfettisheimből származott, és egész életét a mezőgazdaságban töltötte. Anyja, Marie-Thérèse Holtzmann szintén régi földműves család gyereke. Nem csoda, ha ilyen háttérrel a fiatal Joseph is a mezőgazdaságban találja meg számítását, ezen keresztül pedig először az országos, majd európai politika színterén. 
 
A fiatal Joseph Daul eleinte részidős tanuló volt a strasbourgi mezőgazdasági iskolában, majd hosszabb ideig gyakorlaton volt a Mezőgazdasági Vezetőket Képző Intézetben. Múltjának teljesen homályos, mondhatni titokzatos pontja az, hogy hogyan került a Nemzetvédelmi Főiskolára, revizornak. Az 1936-ban alapított intézmény ugyan nem tekinthető egy hagyományos katonai iskolának, de olyan képzés biztosítása és ismeretanyag átadása a célja, amely alkalmassá teszi a gazdaságban vagy a szociális területen magas végzettséget szerző funkcionáriusokat arra, hogy kiemelt állami beosztásban képesek legyenek végső esetben akár egy háborút is előkészíteni, sőt szükség esetén irányítani. Az intézményt 1979-ben rendeleti úton a mindenkori miniszterelnök felügyelete alá helyezték. 

A katonai iskolában szerzett tapasztalatai ellenére 20 éves korában visszatért a családi gazdaságba és marhatenyésztőnek állt. Pillanatok alatt megtízszerezte az eredetileg 7 hektáros családi birtokot, de senki sem tudta, hogyan csinálta. Önmagában az, hogy Dault kezdettől fogva erős, lokálpatrióta szálak kötik az elzászi régióhoz, nem lehetett elég páratlan felemelkedéséhez. Miután szorosan kötődik a mezőgazdasági szakszervezeti mozgalomhoz, korán politikai jellegű tapasztalatokat is szerzett. Daul 1978-80 között a Fiatal Agrárdolgozók Megyei Központjának a főtitkára, 1980-1982 között, a második évtől tehát François Mitterrand szocialista köztársasági elnök idején a Fiatal Agrárdolgozók Európai Központi Irodájának a tagja, az európai és nemzetközi ügyek alelnöke volt. De itt sincs megállás, 1993-től 6 évig töltötte be az Agrárdolgozók szakszervezetének (FNSEA) főtitkár-helyettesi tisztséget, az ebben az időszakban játszott szerepe miatt később büntetőügybe keveredett, de ezzel a botránnyal még külön foglalkozunk. 

Villámgyors szakszervezeti előmenetele mellett politikai vonalon is komoly lépéseket tett. 1989 és 2001 között szülővárosa, Pfettisheim polgármestere volt, ezzel párhuzamosan 1999-től a nagypolitikában is részt vesz, néppárti európai parlamenti képviselő lesz, többek között egyik vezető tárgyalója volt annak a Közösségi Agrárpolitikának, amely gyakorlatilag a mai napig is a francia mezőgazdaság sikerességének egyik alapvető oka. Az Európai Néppárt elnöki tisztségét 2013 óta tölti be, ezt megelőzően parlamenti képviselőként a Néppárt csoportját vezette az Európai Parlamentben.

Joseph Daul az elmúlt hónapokban súlyos támadásokat indított Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz ellen, kétségtelenül komoly szerepet játszott abban, hogy az Európai Néppárt a Fidesz ellen forduljon. Ez azért is érdekes, mert a Fidesz 2014-es kampányában még maga is aktívan részt vett, a Fidesz újabb kétharmados győzelme után támogató Twitter-üzenetben gratulált Orbán Viktornak („Well done Viktor Orbán"). Ugyanezt tette egyébként a 2018-as kétharmados Fidesz-győzelem után is: gratulált Orbán Viktornak és további sikereket kívánt.

Ezek után éles fordulat, hogy Daul, aki 2015-től szinte egyszer sem vett részt az Európai Néppárt tagjaitól, tagszervezeteitől vagy magától a Bizottság elnökétől, a szintén néppárti Jean-Claude Junckertől érkező Magyarország elleni támadásokban, a Junckert és Sorost egy plakáton szerepeltető plakátkampány miatt Orbán Viktor és a Fidesz ellen fordult. Mintha parancsot kapott volna valakitől erre.

Joseph Daul élesen elítélte a magyar kormány újabb tájékoztató kampányát, ezzel kapcsolatban egyébként Dömötör Csaba, a miniszterelnöki kabinetiroda parlamenti államtitkára egy februári sajtótájékoztatón azt mondta újságíróknak, hogy tisztelik Joseph Dault, de ebben az ügyben nincsenek egy véleményen. Ezt megelőzően a Die Weltnek március 5-én adott interjújában Daul azt mondta, hogy „Orbán átlépte a vörös vonalat, amikor a Junckert ábrázoló plakátok az utcákra kerültek". 

Daul azóta több Twitter-üzenetben foglalt állást Orbán Viktor ellen, miközben kiállt Juncker mellett, akit február 19-i üzenetében „igazi kereszténydemokratának és igazi európai vezetőnek tart". „Aki az európai egységért és prosperitásért harcolt mindvégig."
 
Ezt írta Daul, nyilván azért, mert így is gondolja... Érdemes ezzel a kérdéssel mélyebben foglalkozni. Joseph Daul és Jean-Claude Juncker személye ugyanis szorosan összekapcsolódik.
 
Daul szerint Juncker tehát egy igazi európai vezető és kereszténydemokrata. Az a Juncker, akiről számtalan videofelvétel bizonyítja, hogy részegen jelenik meg magas szintű találkozókon, konferenciákon, így képviselve az európai embereket, akik még csak meg sem választották soha. Akiről ki kellett találni azt a parodisztikus történetet, hogy isiásza van. Akit minden nemzetközi rendezvényen döbbenten néznek az Európán kívüli államfők.
 
Akivel előfordult, hogy még a kilincset sem találta meg. De eleven él minden magyar emlékezetében az is, amikor Juncker egész Európával meg akarta ünnepeltetni Erdély és Románia egyesítésének 100. évfordulóját. Ilyen lenne egy Európa egészét képező nagy formátumú politikus vagy inkább Soros György talált egy igazi bábot, egy súlytalan, bevándorláspárti terveit gondolkodás nélkül kiszolgáló politikust?

Ha az eddigi példák nem lettek volna elegendők ennek alátámasztására, gondoljunk csak arra, hogy Juncker időszaka hogyan vonul majd be a történelembe: az Egyesült Királyság Juncker alatt lépett ki az Európai Unióból. Többek között az elhibázott és a tagállamokra kényszerített Juncker-Soros-féle bevándorláspolitika miatt. 

De a Daul által dicsőített Jean-Claude Junckerről más is eszünkbe juthat. Attól lenne Juncker igazi kereszténydemokrata és Európa jólétéért dolgozó politikus, hogy luxemburgi miniszterelnökként több száz óriáscéget befogadott csak azért, hogy bevételeiket "keresztüláramoltassák" Luxemburgon, így kerülve el az adófizetést a tagállamokban? Szakértői vizsgálatok alapján többek között az IKEA, a Pepsi Cola, az Apple és a Deutsche Bank köthettek titkos megállapodásokat a luxemburgi kormánnyal azért, hogy részben el tudják kerülni az adófizetést. A luxemburgi miniszterelnököt Jean-Claude Junckernek hívták, pontosan 18 évig, a kérdéses időszakban is. Attól lenne Juncker hiteles európai vezető, ahogy Daul írja, mert az adóelkerülési ügyeket firtató újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy „van véleményem az ügyről, de azt megtartom magamnak"? Vagy azért, mert az említett ügyekre létrehozott európai parlamenti bizottsági jelentést Juncker semmibe vette? Ez nem zavarja Dault? És az sem, hogy a kérdéses időszakban Juncker nemcsak miniszterelnök volt, hanem pénzügyminiszter is, és így teljes mértékben kizárt, hogy ne tudott volna az adócsalásról? 

Egyébként pedig erre is van magyarázat, mégpedig egyszerű. Az, hogy hogyan kell közpénzeket (Juncker esetében be nem fizetett adóról van szó) elcsalni, azt valószínűleg Daul elnök is jól tudja. Ő ugyanis közpénzekkel való súlyos bűncselekmény gyanújába keveredett 7 társával együtt, 16 millió euró elcsalásáról volt szó. Az 1999-ben indult eljárás Franciaországban nagyon komoly visszhangot kapott, az akkor európai parlamenti képviselő Daul érintettsége miatt pedig Európa-szerte foglalkoztatta a közvéleményt. (Azóta egyébként számos dokumentumot eltüntettek, egyszerűen leszedtek az internetről.) 
 
Azaz cenzúrázták az internetet Joseph Daul érdekében, de ez sem újdonság, mert azt megtették Soros érdekében is. Daul elnök botránya egy számvevőszéki jelentés után indult, amely egyértelműen kimutatta, hogy 1992 és 1997 között az Agrárdolgozók szakszervezetének (FNSEA) termékeire egy különleges adót vetettek ki, amelyet a gabonatermelőknek kellett befizetni. A közben elindult eljárásban az Unigrainst, az egyik közreműködőt  azzal vádolták, hogy az adófizetésbe beiktatott magáncégként a rendkívüli adó beszedését követően annak egy részét visszautalta olyan tagszervezeteinek, mint pl. a Nemzeti Állattenyésztő Szövetség, amely aztán ebből fizette ki hozzájárulását az FNSEA-hoz. Az ügy legérdekesebb eleme, hogy az FNSEA alelnöke a kérdéses időszakban Joseph Daul volt, aki a Nemzeti Szarvasmarha Szövetség elnökeként a Nemzeti Állattenyésztő Szövetségben is érdekelt volt. (A szervezetet később Daul fia, Dominique Daul vett át alelnökként, az állami szövetség tehát egy sajátos családi vállalkozásként működött, ami újabb komoly erkölcsi kérdéseket vet fel). 
 
2004-ben pedig azért nyomoztak ellene, mert a gyanú szerint közpénzt sikkasztott, amit az Agrárdolgozók szakszervezetének (FNSEA) és saját embereinek a fizetésére fordított. A közel négy évig tartó vizsgálat végén Joseph Daul természetesen megúszta a botrányt. 

Daul állítása szerint nagyon jó viszonyban van Angela Merkellel, a bukott pártelnökkel, a bevándorlás rossz kezelése miatt saját országában rendkívül meggyengült német kancellárral. Daul, aki egyébként anyanyelvén kívül csak németül beszél, maga terjesztette el, hogy rendkívül közeli bizalmasa Angela Merkelnek. Daul környezetéből kiszivárgott információk szerint Merkel közvetlenül ad utasításokat a már 70 fölött járó politikusnak, Daul pedig kifejezetten büszke arra, hogyha úgy akarja, akkor még hajnalban is hívhatja telefonon Merkelt. 
 
Közismert, hogy a bukott szocialista francia elnökhöz, Francois Hollande-hoz is közel álló álláspontot fogalmazott meg korábban sok kérdésben, Guy Verhofstadt bevándorláspárti szélsőballiberális képviselővel és a rosszemlékű szocialista Martin Schultzcal pedig kifejezetten baráti viszonyt ápol. Elemzések szerint erősen valószínű, hogy Daul nem véletlenül éppen most fordult a Fidesz ellen: a végképp súlytalanná váló Juncker helyett Soros György újabb emberének kellett aktiválnia magát, azaz Joseph Daulnak. Hiszen Daul feladata egyértelmű: bevándorláspárti irányba mozgatni az Európai Néppártot. 

Már csak a tényszerűség kedvéért érdemes rögzíteni, hogy Daul szemére szokták hányni azt is, hogy lokálpatrióta strasbourgiként folyamatosan megakadályozza, hogy beszüntessék a strasbourgi európai parlamenti üléseket, amelyek a világ valószínűleg egyik legfölöslegesebb kiadását jelentik. Az európai parlamentnek francia nyomásra Brüsszel mellett ugyanis Strasbourg is a székhelye, havonta egy hetet a parlament ott ülésezik, na de ehhez mindent, ami mozgatható Brüsszelben (dossziék, iratok, háttéranyagok) át kell szállítani. 2014-es árakon a strasbourgi ülések 103 millió euró kiadást jelentenek az európai adófizetőknek (egyes számítások szerint 130 millió euró). Az iratokat kígyózó kamionsorok viszik át Strasbourgba, ahogy egy brit képviselő mondta. A Telegraphe vezető újságírója, Robert Mendick szerint egy „utazó cirkuszról" van szó, Ashley Fox brit konzervatív képviselő egyenesen őrületnek nevezte ezt a „költöztetést". A dossziékat tartalmazó műanyag dobozokat péntek éjszaka teszik ki az EU intézményei elé, futárszolgálattal vitetik le Strasbourgba, majd a következő héten csütörtökön megismétlik ugyanezt, csak visszafelé. Vajon tudják ezt az európai adófizetők? 

De van még egy ügy, ami miatt el kell gondolkodni azon, hogy vajon miért tarthatja Daul Junckert igazi európai politikusnak, kereszténydemokratának. És most nem az „isiászáról" van szó, még csak arról sem, hogy soha sem választották meg és mégis irányítani akarja a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőket. Junckernek sikerült keresztülvernie, hogy saját kabinetfőnökét (Martin Selmayr) nevezze ki az Európai Bizottság főtitkári posztjára (20 000 euró/havi jövedelemért), ami a világ talán legfontosabb bürokratikus állása, a teljes Európai Bizottságot ő irányítja. Ez több mint 32 000 eurokrata.

Martin Selmayr egyébként (Brüsszelben csak „szörnyeteg" a neve, mivel kegyetlen, ellentmondást nem tűrő, diktatórikus módszerekkel irányít) egy rossz értelemben vett igazi brüsszeli politikus, belga-német kettős állampolgár, akit Brüsszelben a House of cards alapján Frank Underwoodnak is szokás nevezni. A kinevezését követően az EP és az ombudsman is vizsgálatot indított, egyik megállapítását sem vették figyelembe, holott az EP azt kérte, hogy a Bizottság fontolja meg újra Selmayr kinevezését. Az EP képviselők konkrétan azt kérték, hogy a Bizottság minden megüresedett állást tegyen nyilvánossá, vizsgálja felül a vezető tisztviselők kinevezési eljárását, és várja meg az ombudsman vizsgálatát. Az ombudsman több hibát is talált a főtitkár kinevezésében: 

Nézzük, hogyan nevezte ki a nagy európai vezető, Juncker saját kabinetfőnökét a legfontosabb európai beosztásba, az Európai Parlament és az Európai Ombudsman egyértelmű álláspontja ellenére: 2018 február 21-én egy Kollégiumi (EU-biztosok ülése, amolyan EU-kormányülés) tanácskozásán néhány perc alatt kinevezték Selmyart főtitkár-helyettesnek, miközben a Főtitkár, a holland Alexander Italianer lemondott. (Selmayrt ki kellett előbb helyettesnek nevezni, különben nem lehetett volna Főtitkár). Ugyanezen az ülésen Juncker azt mondta, hogy Selmayrnak kell kapnia a főtitkári posztot. Pont. Március 1-én Selmayr átvette kinevezési okmányait. Ez lenne tehát a Daul-féle kereszténydemokrácia? Ez lenne a követendő példa? 
 
De visszatérve Joseph Daulhoz: most már azzal fenyegetőzik, hogy lemond, ha a Fidesz az Európai Néppártban marad. Mindenesetre, egyre nyilvánvalóbb: az EPP-t bevándorláspárti szövetséggé átalakítani akaró Daul - Junckerrel és Sorossal a háttérben - egyértelműen fogalmazott. 
 
Joseph Daul és a mögötte álló erők aktivitása miatt is újra fel kell tenni azt a kérdést, ami szombati és vasárnapi írásainkban is felmerült - lehet-e még normális irányba terelni a Néppártot? És meddig lehet egy bevándorláspárti irányba mozduló, a kereszténydemokrácia értékeiről lemondó Néppártban maradni?

Origo