"Nem igaz, hogy az Európai Unió aláássa a nemzeti határvédelmet, éppen ellenkezőleg. Nincsen terv az úgynevezett humanitárius vízumok bevezetésére, a tagországok maguk döntenek arról, milyen mértékben kívánják elfogadni a jogszerű migrációt" - Margarítisz Szkínász, az Európai Bizottság szóvivője ezekkel a szavakkal igyekezett cáfolni a magyar kormánynak a napokban indított tájékoztató kampányát. Az uniós vezető érvelése már rögtön az elején megbicsaklott, hiszen nem pusztán terv van a migránsvízumról, hanem konkrétan európai parlamenti szavazás volt a kérdésben. A bevándorlókat a kontinensre vonzó javaslat a brüsszeli politikai elit erőszakosságának szimbóluma lehetne, hiszen egy egyszer már megbukott projektet próbálnak meg valahogy áttuszakolni az uniós döntéshozatali mechanizmnuson. 

Humanista álca

"A határok a politikusok legrosszabb találmányai" - ezt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, az Európai Unió első számú politikusa mondta az Európai Alpach Fórumon alig több mint egy évvel a kontinenst érintő migrációs válság kirobbanását követően (2016 nyarán). Hiába érkezett milliós nagyságrendű, más kultúrájú embertömeg Európa partjaihoz, hiába az unió vezérkarának látványos felkészületlensége, hiába nyilvánvaló migráció és terrorizmus összefonódása, a luxemburgi politikus ennek ellenére kiadta az irányt, ami megmozdította a sokszor nehézkesen, körülményesen működő brüsszeli bürokrata állományt - nem úgy, ahogy az átlag európai polgár elvárta volna. Az Európai Parlament mozgásba lendült, "a migrációs válság és a a Földközi-tengeren történő elfogadhatatlan halálesetek" hívószavával elindította a humanitárius célú vízumok (migránsvízum) ügyét. A katalizátor szerepét a Judith Sargentini, a Soros-párti, Magyarországot elítéltető EP-képviselőt soraiban tudó Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) vállalta magára. Hosszas huzavona kezdődött meg az Európai Parlament állandó bizottsága, az Európai Tanács, és az Európai Bizottság hármasa között, hiszen utóbbi két uniós testület sokáig blokkolta a tárgyalások előrehaladását. Csakhogy Brüsszel jogalkotási szerve ezzel nagyjából egyidőben ismételten nyomást gyakorolt: 2017 áprilisában elfogadták az Európai Parlament új menekült- és migránsáramlatok kezeléséről szóló jelentését, amelyben több hajmeresztő gondolt mellett leírták, hogy további erőfeszítéseket kell tenni "a legális útvonalak létrehozása, és megerősítése érdekében, amely kiegészíti az áttelepítést." Árulkodó, hogy a hazai balliberális pártok képviselőinek mindegyike támogatta a bevándorlók kontinensre importálását. Innentől nem volt vissza út, Juncker a következő gondolatokkal sokkolta az európai közvéleményt a Deutsche Welle-nek adott interjújában 2017 novemberében:

Úgy gondolom, hogy ha nem ajánlunk bevándorlási útvonalakat Európába, illetve azon belül, akkor el fogunk veszni. 

Érdekes módon az EB elnökének mondatai után egy hónapnak sem kellett eltelnie, és a LIBE - a korábbi nézeteltérések ellenére - felhatalmazást kapott arra, hogy elkészítse saját jelentését a témában - "árnyékelőadók, civil társadalom, és a tudományos élet bevonásával". Hiába kaptak azonban Sargentiniék zöld utat, az akadályok nem hárultak el teljesen. Ellenben színtisztán kiderült, mi is mozgatja őket valójában a humanista-máz mögött. 

Ezt követően majdnem egy teljes év kellett ahhoz, hogy az EP szakbizottsága kezdeményezze a migránsvízum bevezetését. A dokumentum széleskörű kompromisszum, amellyel üzenetet küldünk a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára - ezzel a nyílt beismerésként is értelmezhető gondolattal vázolta Juan Fernando López Aguilar, a Soros György megbízható szövetségeseinek listáján szereplő, spanyol szocialista EP-képviselő miről is szól a jelentése. Hiába volt a nagy magabiztosság, a terveket először nagy bukás követte: az EP tavaly novemberi plenáris ülésén nem volt meg a bevándorláspárti dokumentum elfogadásához szükséges abszolút többség, így elsőre sikertelen volt a művelet. "A küzdelem nem ért véget. Nem lenne szabad elszalasztani ezt a lehetőséget." - emelte a szavazást követően a tétet a migrációpárti politikus, aki már lehetőségnek nevezte a bevándorlók behívását.

Soros politikusa ezután kivillantotta foga fehérjét, hiszen egy pillanatig sem fogadta el a döntést, hanem inkább technikai hibára hivatkozva új voksolást kezdeményezett.

Buzgalma sikerrel járt, hiszen miután a LIBE ismét napirendre vette a témát, tavaly decemberben változatlan formában (!) újra a parlament elé került az ügy. Ekkor már a bevándorláspárti erők nem hibáztak, és keresztülnyomták a migránsvízum bevezetéséről szóló javaslatot.

De miről is szól az a dokumentum, amelyet még a brüsszeli bürokraták is ilyen gátlástalan erőszakossággal szavaztak meg?

Erre a kérdésre már a jelentés elején, az "állásfoglalásra irányuló indítvány" részében erős ízelítőt kaphatnak az érdeklődők. "A humanitárius védelemhez kapcsolódó nemzeti eljárások alapján, vagy áttelepítés útján befogadott személyek száma továbbra is alacsony a globális igényekhez képest." - hangzik az egyik érv a sok közül, amelyek túlnyomótöbbségben manipulatívan az érzelmekre hatnak (halálesetek, az egyedül, vagy gyermekekkel érkező nők helyzete, szabálytalan bejövetel). Magyarán 

Az ember alig ocsúdott fel, pár sorral később érkezik a következő sokk: "sürgősen szükség van biztonságos, és legális beutazási lehetőségekre az Unióba, köztük az európai humanitárius vízumokra" - olvasható az újabb, egészen meredek indok. Miért pörgeti ilyen őrült erővel Brüsszel a legújabb szüleményét? Erre is van kézzelfogható válasz az iratban: mivel az Európai Bíróság egy tavalyelőtti márciusi ítéletében kimondta, hogy a tagállamok az uniós jog értelmében nem kötelesek migránsvízumot adni, ezért meglátásuk szerint minél előbb változtatni kell az európai szabályozáson. Sargentiniék annyira fontosnak tartják a projektjüket, hogy leszögezték, ha rajtuk múlna, az Unió általános költségvetésének egy része a bevándorlók meghívására menne el - "a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztási elvének" megfelelően. A dokumentum az eljárás menetrendjét is vázolja, amelynek során egy interjúra is sor kerülne, a vízum megadásáról pedig egy "illetékes, független, pártatlan hatóság" döntene. A jelentésnek egyértelműen az érdekesebb részei közé tartozik az a "Záró rendelkézésnél" található, a tagállamokat motiváló gondolat, miszerint aki kiad migránsvízumot, az ugyanúgy részesül a Menekültügyi, Migrációs, és Integrációs Alapból, mintha áttelepítéssel fogadott volna be bevándorlót. A dokumentum végére (az Indoklás részben) maradt az egyik legerősebb mozzanat: az áttelepítés  nagyon jó, de nem elég, egyéb utak is kellenek a migránsoknak. 

Az áttelepítést nagymértékben támogatja az előadó, azonban az nem lehet az egyetlen jogi és biztonságos út, mivel csak a már elismert menekültek korlátozott csoportját érinti - tette világossá Juan Fernando López Aguilar az álláspontját a kérdésben. 

Minden bizonnyal a brüsszeli mainstream bukásával végződő, májusi EP-választás közelsége miatt kapcsolt turbósebességre a LIBE, hogy átverje kreálmányát. Ugyanis, ha a politikai erőviszonyok radikálisan megváltoznak a következő ciklusra, akkor könnyen a kukában landolhat a bevándorláspárti lobbi terve. Éppen ezért jelentésükben arra kérik az Európai Bizottságot, hogy március 31-ig nyújtsanak be egy rendeletre irányuló javaslatot az "európai humanitárius célú vízum létrehozására". Indoklás: bár "az időszak rövidnek tűnhet", az ügy annyira sürgős, hogy gyorsítani kell a folyamatot. Ez utóbbi fémondatban lapul Brüsszel létező legnagyobb ellentmondása, és egyben legordítóbb hazugsága:

Brüsszel bevándorláspárti vezetői miatt Európa - túlzás nélkül - az átverés és az árulás kapujában áll.

Origo