Külföld
Gyenge lábakon Timmermans csúcsjelöltsége
2019-01-0310:52
A hazánkat rendszeresen támadó Frans Timmermansnak van oka az aggodalomra az európai parlamenti választások közeledtével, ugyanis hollandiai pártja, a baloldali Munkapárt történelmi vereséget szenvedhet májusban, és mindössze két képviselőt delegálhat az Európai Parlamentbe – tudósított szerdán a Politico friss hollandiai közvélemény-kutatásokra hivatkozva.
A Politico brüsszeli hírportál szerint bár a hollandiai Munkapártnak most is csak három európai parlamenti (EP) képviselője van a szocialisták soraiban, a potenciális székvesztés meglehetősen negatív színben tüntetheti fel Frans Timmermanst, az Európai Bizottság jelenlegi alelnökét, aki a baloldal csúcsjelöltjeként pályázik a bizottság elnöki székére.
A Politico szerint Timmermans esélyein az sem segít, hogy rövidesen Mark Rutte holland miniszterelnök is Brüsszelben kereshet munkát: értesüléseik alapján továbbra is nagy a valószínűsége, hogy a liberális politikus lehet majd Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének utóda. Márpedig egyszerre nem kerülhet két holland az Európai Unió vezetésébe, érvelt a portál szerzője.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az európai sajtó egy másik része épp a holland exkülügyminiszter esélyeinek növekedését olvasta ki Jean-Claude Juncker bizottsági elnök egy friss interjújából. A Welt am Sonntag német vasárnapi lapnak nyilatkozva Juncker ugyanis nem karolta fel Manfred Weber néppárti (EPP-) csúcsjelöltet, mondván, hogy nem akar túl gyorsan esélylatolgatásokba bocsátkozni.
Mivel Juncker az EPP jelöltjeként lett bizottsági elnök, a válasza arra enged következtetni, hogy maga is nívósabb politikai tapasztalattal rendelkező utódot szeretne, írta szintén a Politico, Angela Merkelt és Frans Timmermanst említve ilyen vezetőkként. Az uniós szerződések mindenesetre hagynak teret a politikai taktikázásra, és azzal a – tágan is értelmezhető – kikötéssel élnek, hogy a bizottsági elnök jelölésekor figyelembe kell venni az európai választások eredményeit.
Az EPP-n és a szocialistákon kívül egyébként más pártcsaládok is megválasztották már a csúcsjelöltjeiket, a Nyugat-Európában egyre befolyásosabb Zöldek például a német Ska Keller és a holland Bas Eickhout párosa mellett döntöttek még novemberben. Keller – aki korábban számos alkalommal bírálta a magyar menekültpolitikát – a maga 38 évével is rutinos csúcsjelöltnek számít, hiszen már 2014-ben is vezette az európai zöldek listáját.
Jelenleg az EP harmadik legerősebb frakciója, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pedig az egyetlen kelet-európai csúcsjelöltet állították a cseh Jan Zahradil személyében. Az ECR-nek ugyanakkor nem sok jóval kecsegtet a májusi voksolás: a brit konzervatív kormánypárt nélkül valószínűleg sokat veszít a támogatottságából, és akár az EP öt legerősebb frakciója között sem kap majd helyet.
Ami a Guy Verhofstadt vezette liberálisokat illeti, a pártcsalád kampányindítóját február kilencedikén tartják Berlinben, ahol feltehetőleg ismét a volt belga miniszterelnököt szavazzák meg csúcsjelöltnek, tudósított az Euractiv híroldal. Verhofstadt és a csúcsjelölti rendszer viszonya meglehetősen kacifántos: a politikus korábban kemény kritikával illette a szerinte kizárólag a néppártnak kedvező automatizmust.
A francia Ouest-France napilapnak azt találta mondani: a rendszer révén valójában Angela Merkel német kancellár választja meg a bizottsági elnököt. Sokáig egyébként arról szóltak a hírek, hogy a liberálisok nem is választanak arcot a kampányukhoz, így próbálva lekenyerezni Emmanuel Macron francia elnököt, akinek A Köztársaság Lendületben nevű pártja híresen ellenzi a mechanizmust.
Macronék azonban hiába kampányolnak együtt Verhofstadttal, csak a májusi választásokat követően döntenek a jövőbeli szövetségeseikről. A brüsszeli EUobserver hírportál közben arról írt, hogy a francia elnök segítségével akár liberális politikai nézeteket képviselő politikus lehet a bizottság következő elnöke: jelenleg az Európai Tanácsban a konzervatív és liberális kormány- és államfők száma kiegyenlíti egymást.
Magyar Idők
A Politico szerint Timmermans esélyein az sem segít, hogy rövidesen Mark Rutte holland miniszterelnök is Brüsszelben kereshet munkát: értesüléseik alapján továbbra is nagy a valószínűsége, hogy a liberális politikus lehet majd Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének utóda. Márpedig egyszerre nem kerülhet két holland az Európai Unió vezetésébe, érvelt a portál szerzője.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az európai sajtó egy másik része épp a holland exkülügyminiszter esélyeinek növekedését olvasta ki Jean-Claude Juncker bizottsági elnök egy friss interjújából. A Welt am Sonntag német vasárnapi lapnak nyilatkozva Juncker ugyanis nem karolta fel Manfred Weber néppárti (EPP-) csúcsjelöltet, mondván, hogy nem akar túl gyorsan esélylatolgatásokba bocsátkozni.
Mivel Juncker az EPP jelöltjeként lett bizottsági elnök, a válasza arra enged következtetni, hogy maga is nívósabb politikai tapasztalattal rendelkező utódot szeretne, írta szintén a Politico, Angela Merkelt és Frans Timmermanst említve ilyen vezetőkként. Az uniós szerződések mindenesetre hagynak teret a politikai taktikázásra, és azzal a – tágan is értelmezhető – kikötéssel élnek, hogy a bizottsági elnök jelölésekor figyelembe kell venni az európai választások eredményeit.
Az EPP-n és a szocialistákon kívül egyébként más pártcsaládok is megválasztották már a csúcsjelöltjeiket, a Nyugat-Európában egyre befolyásosabb Zöldek például a német Ska Keller és a holland Bas Eickhout párosa mellett döntöttek még novemberben. Keller – aki korábban számos alkalommal bírálta a magyar menekültpolitikát – a maga 38 évével is rutinos csúcsjelöltnek számít, hiszen már 2014-ben is vezette az európai zöldek listáját.
Jelenleg az EP harmadik legerősebb frakciója, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pedig az egyetlen kelet-európai csúcsjelöltet állították a cseh Jan Zahradil személyében. Az ECR-nek ugyanakkor nem sok jóval kecsegtet a májusi voksolás: a brit konzervatív kormánypárt nélkül valószínűleg sokat veszít a támogatottságából, és akár az EP öt legerősebb frakciója között sem kap majd helyet.
Ami a Guy Verhofstadt vezette liberálisokat illeti, a pártcsalád kampányindítóját február kilencedikén tartják Berlinben, ahol feltehetőleg ismét a volt belga miniszterelnököt szavazzák meg csúcsjelöltnek, tudósított az Euractiv híroldal. Verhofstadt és a csúcsjelölti rendszer viszonya meglehetősen kacifántos: a politikus korábban kemény kritikával illette a szerinte kizárólag a néppártnak kedvező automatizmust.
A francia Ouest-France napilapnak azt találta mondani: a rendszer révén valójában Angela Merkel német kancellár választja meg a bizottsági elnököt. Sokáig egyébként arról szóltak a hírek, hogy a liberálisok nem is választanak arcot a kampányukhoz, így próbálva lekenyerezni Emmanuel Macron francia elnököt, akinek A Köztársaság Lendületben nevű pártja híresen ellenzi a mechanizmust.
Macronék azonban hiába kampányolnak együtt Verhofstadttal, csak a májusi választásokat követően döntenek a jövőbeli szövetségeseikről. A brüsszeli EUobserver hírportál közben arról írt, hogy a francia elnök segítségével akár liberális politikai nézeteket képviselő politikus lehet a bizottság következő elnöke: jelenleg az Európai Tanácsban a konzervatív és liberális kormány- és államfők száma kiegyenlíti egymást.
Magyar Idők
Hasonló hírek