Holnap tartják az Egyesült Államokban a kongresszusi választásokat, az elemzők úgy vélik, hogy az államok lakossága most ad visszajelzést Donald Trump munkájáról. A demokraták eddig mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet. Elég csak a
Brett Kavanaugh elleni boszorkányüldözésre, vagy az
államok déli határa felé tartó migránskaravánra gondolni.
A választást fontossága nem is kérdéses: ha a demokraták kerülnek fölénybe, akkor megnehezíthetik a konzervatív elnök munkáját.
Ahogy a
The Federalist írása is felsorolja, a demokraták – akik a tengerentúli baloldalnak tekinthetőek – nem nyugodtak bele Trump megválasztásába, s mint a hazai ellenzék, úgy viselkednek: a választási rendszert kritizálják, a nyitott határok mellett kampányolnak, s elvetik a keresztény értékeket.
Ha jól megnézzük, itt már nem egy republikánus –demokrata ellentéttel állunk szemben, ez már többről szól, mint két párt vetélkedése, itt két világszemlélet ütközik meg egymással, ami az európai színtéren is megfigyelhető.
Amerikában – ahogy azt a konzervatív portál cikke is írja – a demokraták le akarják rombolni azt, ami az amerikai életet jelenti. A kemény munka jutalmát, a keresztény értékeket, a jog uralmát és a társadalmi rendet.
Európában ugyanez a helyzet: a balliberális erők itt háttérbe akarják szorítani a kultúránk alapját képző zsidó-keresztény erkölcsi alapot, egy identitásnélküli embertömeget akarnak kialakítani, akiknek nincs Istenük, hazájuk, bőrszínük, családjuk, de lassan már nemük sem.
Az amerikai és az európai parlamenti választások igazi tétje az lesz tehát, hogy a globalisták vissza tudják-e foglalni pozíciójukat, vagy a nemzetállamok és a szuverenitás hívei megerősödnek-e.
A tengerentúlon már éles a helyzet: fizetett Trump-ellenes tüntetők, demokrata jelölteket
nyíltan támogató celebek és a migránsokból politikai hasznot húzni kívánó elitek már felsorakoztak a konzervatív erőkkel szemben, hogy a balliberális médiáról már ne is beszéljünk.
Hasonló helyzet várható Európában is, csak a mi Hillary Clintonunkat Emmanuel Macronnak hívják, a mi migránsaink a Közel-Keletről jönnek Közép-Amerika helyett, de a fegyverünk ugyanaz: a nép erős legimitása.
Figyelő