Az önálló közigazgatási bírósági rendszer felállításáról vitázott az elmúlt hét végén a Velencei Bizottság. Mit gondol, közeledtek az álláspontok?

A Velencei Bizottság által teljes konszenzussal elfogadott jelentés kiegyensúlyozott, a szakmai kritikák mellett a pozitívumokat is értékeli, és elismeri azt az erőfeszítést, amelyet annak érdekében teszünk, hogy a magyar közigazgatási bíráskodási rendszer a közjogi hagyományainknak és az európai standardoknak is megfeleljen. Sajnálatos és érthetetlen, hogy a jelentés elfogadását követően az Európa Tanács honlapján megjelent egy sajtókommüniké, amelynek politikai felhangja van, és a törvénynek szinte csak azokkal a kritika tárgyává tett elemeivel foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban a magyar Országgyűléshez már módosító indítványok érkeztek. Emiatt az egyik jelentéstevő kollégám és jómagam is tiltakozásunkat fejeztük ki a bizottság titkárságánál. Ezután a kommünikét kisebb mértékben módosították, elismervén azt, hogy a törvény tervezett módosításával a kritika alaptalanná vált. Nem az én tisztem annak megítélése, hogy a kommüniké miért lett olyan, amilyen, de tény, hogy a szellemisége az úgynevezett Sargentini-jelentéshez hasonlít, és egyoldalú, elfogult tájékoztatást ad a magyar és a külföldi hírügynökségeknek. A sajtóközleménnyel kapcsolatos álláspontomról a mai napon levélben tájékoztatom az Európa Tanács főtitkárát, Thorbjörn Jagland urat is, akivel egyébként jó a munkakapcsolatunk.
 
 A testület ülésén ön is felszólalt. Miről beszélt?

Egyebek között arról, hogy engem nem a politika kért fel a szervezetileg is független közigazgatási bíráskodás rendszerének kialakítására. Épp ellenkezőleg, én győztem meg a politikát arról, hogy erre az átalakításra szakmai alapon szükség van. Sok más jogtudóssal együtt magam is több mint harminc éve foglalkozom ezzel a kérdéssel, a kandidátusi értekezésemet is a közigazgatási bíráskodásról írtam, és 2014-ben, miniszteri kinevezésemkor is világossá tettem, hogy ezzel kívánok foglalkozni. Magyarországon 1869 és 1949 között volt önálló közigazgatási bíráskodás, a kommunista rezsim szüntette meg, ezért is sajnálatos, hogy ennek visszaállítására csak harminc évvel a rendszerváltozás után kerülhet sor. A közigazgatási bíráskodás a jogvédelmet erősíti, nem véletlen, hogy számos európai országban szervezetileg elkülönült közigazgatási bírósági rendszer működik. Beszédemben fontosnak tartottam rámutatni olyan elvi kérdésekre, mint például a miniszteri külső igazgatás és a bírói önkormányzatok közötti viszony, hol van a miniszteri igazgatás határa, milyen garanciarendszer biztosítja a bírói függetlenséget.
 
A kritikusok szerint a bírósági reformmal Magyarország tovább távolodott Európától.

Politikai vádaskodásokkal és gyanúsítgatásokkal nem kívánok foglalkozni. A Velencei Bizottság elismerte, hogy az önálló közigazgatási bíróság felállítása nem megy szembe a nemzetközi trendekkel, hiszen az számos országban ugyanígy elkülönül a rendes bíróságoktól, mint nálunk. Maga a bizottság is megemlíti például Franciaországot és Ausztriát, sőt azt is elismerték, hogy az osztrák modellt vettük alapul. Egyedül azt vitatták, hogy elegendő idő állt-e rendelkezésre a törvény előkészítésére, megvitatására és az új szabályok bevezetésére vagy sem. Én erre azt mondtam, hogy minden országnak megvan a saját jogalkotási gyakorlata. Kétségtelen, hogy a jogszabály elfogadására öt hete volt az Országgyűlésnek, ugyanakkor nagyon alapos szakmai munka előzte meg a benyújtását, amibe a szakma legjobbjait, bírókat és jogtudósokat is bevontuk, a törvény koncepcióját pedig számos szakmai fórumon bemutattuk.
 
Ezek szerint hazudnak, akik azt állítják, hogy suba alatt készült az egész törvény?

A Magyar Jogász Egylet, a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete és egyes jogi karok is partnereim voltak, nélkülük nem is vállalkozhattam volna a munka elvégzésére. Külön köszönöm a törvény koncepciójának kidolgozásában jelentős részt vállaló, jogtudósokból és bírókból álló szakértői bizottság tagjainak azt a közös munkát, amelyet a jogszabály előkészítése érdekében végeztek. Büszke vagyok arra, hogy mindig sikerrel törekedtünk a konszenzus elérésére.
 
Meglehet, de az államra nézve kényes ügyeket tárgyaló közigazgatási bíróságok mégis egy politikai szereplő, az igazságügyi miniszter irányítása alá kerülnek. Ez is „belefér” Európába?

A közigazgatási bíróságok olyan független bíróságok, amelyek az eléjük kerülő közigazgatási jogvitákban hoznak döntéseket. A Velencei Bizottság Magyarország esetében is elismerte a miniszteri igazgatás létjogosultságát. Európa több országában is a bíróságok igazgatása az igazságügyi miniszterhez tartozik, természetesen kellő garanciarendszer kiépítésével. A miniszeri igazgatás amúgy azt jelenti, hogy a miniszter felelős az igazságszolgáltatás tárgyi feltételeinek biztosításáért, különösen a közigazgatási bíróságok költségvetéséért, amelynek tervezetét a tárca állítja össze és az igazságügyi miniszter nyújtja be az Országgyűléshez. Hozzáteszem, az Országos Közigazgatási Bírói Tanáccsal (OKBT, a közigazgatási bíróságok belső önigazgatási szerve) és a közigazgatási felsőbíróság elnökével együttműködve, az ő véleményüket is figyelembe véve. További fontos feladata a miniszternek a bírói státusok számának meghatározása, valamint ő tesz javaslatot a köztársasági elnöknek az új bírák kinevezésére.
 
Helyben vagyunk. Egy politikus válogatja majd ki, hogy kik ítélkezhetnek és kik nem. Nem tartja ezt veszélyesnek?

Ez egy kényes kérdés, tisztában vagyok vele. A Velencei Bizottság figyelmét felhívtam arra, hogy ez számos országban így van, mi az osztrák modellt vettük alapul. Nálunk – a Velencei Bizottság jelentését is szem előtt tartva – a következő lesz a folyamat: az OKBT a legjobb pályázók közül javaslatot tesz egy vagy több személyre, több jelölt esetében pedig a miniszter a jogszabályban rögzített szempontrendszer szerint nyilvánosan meghallgatja és értékeli a versengőket. Az értékelésnél különösen a szakmai felkészültség, a döntésképesség, a lényeglátás és a kifejezőképesség esik nagy súllyal a latba. A miniszter ezek után meghozza döntését, a döntésével szemben jogorvoslatnak van helye, végül a legjobb eredményt elérő bíróaspiráns kinevezését kéri a köztársasági elnöktől.
 
Erre vonatkozik az a törvénymódosító javaslat, amit a közelmúltban nyújtottak be az Országgyűléshez?

Igen, de az előterjesztés az OKBT személyi összetételét is érinti: a tervezet elfogadása esetén a testületnek több bíró tagja lesz, ami szerintem megint csak egy erős jelzés arra vonatkozóan, hogy milyen fontos számunkra a bíróságok függetlensége.
 
Visszatérve a bírók kiválasztására, sokan tartanak attól is, hogy kívülről, a közigazgatásból érkező és politikailag elkötelezett tisztségviselőkkel töltik fel az új bíróságokat.

Van itt egy félreértés vagy szándékos csúsztatás. Valamennyi közigazgatási bírónak, aki ma ebben az ügyszakban ítélkezik, felajánlottuk, hogy folytassa a munkáját az önálló közigazgatási bíróságokon. Ezt a Velencei Bizottság jelentése külön is üdvözli. Szerintem ezzel a lehetőséggel a túlnyomó többségük vagy talán mindenki élni fog, így országosan legfeljebb 70-80 új bíróra lesz szükség, de az üres bírói álláshelyeket fokozatosan hirdetik meg. Az újonnan beérkező bírók – amennyiben nem a bírói karból érkeznek – egy évig nem járhatnak el önállóan. Egyébként pedig ne gondoljuk azt, hogy pártkatonák dolgoznak a közigazgatásban. Saját tapasztalataim alapján állíthatom, hogy például a minisztériumokban, így az Igazságügyi Minisztériumban is kiváló, elhivatott jogászok vannak. A tapasztalataik a bíróságok hasznára válhatnak, a Velencei Bizottság ezt sem vitatja. Szükség is lesz rájuk, mivel 2020-tól fokozatosan megszüntetjük, illetve korlátozzuk a közigazgatáson belüli jogorvoslatot, és a döntések jelentős részével szemben azonnal egy kétfokozatú közigazgatási bírósághoz lehet majd fordulni.
 
És mi a helyzet a lex Patyival? Eddig a választási bizottság volt elnökét tartotta az ellenzéki sajtó a legesélyesebb közigazgatási főbíró jelöltnek, de mostanában újabb nevek is felröppentek. Tudja már, ki a befutó?

A közigazgatási felsőbíróság elnökének személyére a köztársasági elnök tesz majd javaslatot, előreláthatólag júniusban. Számos kiváló közigazgatási bíró van, aki alkalmas a feladatra, de a kiválasztás folyamatát semmilyen módon sem szeretném befolyásolni.
 
Néhány hónapja elhangzott egy ígéret Gulyás Gergelytől, a Miniszterelnökséget vezető minisztertől, miszerint a közigazgatási bíróságok önállósulásával párhuzamosan illetményrendezésre is sor kerülhet. Mik a kilátások?

Az Igazságügyi Minisztérium szerint is szükség van a bérrendezésre, és Magyarország 2020-as költségvetésnek tervezésénél kiemelten kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Nagyon fontos, hogy emeljük a bírói hivatás presztízsét, aminek az anyagi megbecsülésben is kifejezésre kell jutnia. Azért is fontos ez, mert azt szeretnénk, hogy a bíróságokon a legjobb szakemberek dolgozzanak; hogy senki se adja fel a pályáját anyagi okok miatt. Itt nem csak arról van szó, hogy a fiatalok számára vonzóvá kell tenni a bírói életpályát. Sok olyan kiváló ügyvéd van, aki 40-50 éves korában elgondolkozik a váltáson, jó lenne őket bevonzani, mert nagyon tapasztaltak és kiváló bírók lehetnének. Egyelőre annyit tudok mondani, hogy folynak a tárgyalások a Pénzügyminisztérium, az Országos Bírósági Hivatal és az igazságügyi tárca képviselői között, valamint a Magyar Bírói Egyesülettől is kaptunk egy javaslatot. Úgy gondolom, semmi akadálya annak, hogy 2020. január 1-jével megtörténjen a bírói illetményrendezés.
 
Közelednek az európai parlamenti választások. Úgy hírlik, ön Brüsszelbe tart.

Nem tagadom, rendkívül jól érzem magam Deák Ferenc székében. Jogászként ez óriási megtiszteltetés. Ugyanakkor megtiszteltetésnek veszem az uniós szerepkörre vonatkozó felkérést is, és ha a májusi választás után az a feladat vár rám, hogy az európai színtéren képviseljem hazámat, akkor nem fogok kitérni előle. Igyekszem helytállni és mindent megtenni egy erős Európa erős nemzeteinek együttműködéséért. 
 
Magyar Nemzet