Belföld
Koltay Gábor: Forradalmaink reményt adtak egy tisztességesebb és szebb jövőre
2019-03-1508:57
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, ahogyan 1956. október 23-a is, minden emberben azt a hitet kell erősítse, hogy lehet egy tisztességesebb, szebb, becsületesebb, jobb közösséget és világot teremteni - mondta Koltay Gábor az ECHO TV Jó reggelt! című műsorában. A Balázs Béla-díjas filmrendező a magyar történelem legkiemelkedőbb pillatanának nevezte az 1848–49-es eseményeket, amely a mindenkori magyar szabadság eszméinek a megfogalmazása és kifejeződése. Az érdemes művész arról is beszélt: a magyar nemzet, amely egyébként Szent László és Szent István idejében jelentősen hozzájárult Európa kialakulásához, birodalmi léptékű befolyással rendelkezett, kibírta és el tudta viselni a történelem kataklizmáit, és képes volt újra megfogalmazni önmagát.
Fiatal kora óta történelemrajongó volt, amelyet az István, a király ’83-as királydombi sikere még jobban elmélyített - kezdte Koltay Gábor.
A történelem őszinte, igaz, emocionális érzelmekkel és gazdagon motiváltan ható feldolgozása
– mondta a magyar rockoperáról.
Visszaemlékezve elmesélte: éveken át ott volt a Múzeumkertben március 15-én, és borzasztóan zavarta, hogy internacionalista szellemben zajlott a nemzeti ünnep.
A magyar lobogó mellett ott volt a vörös zászló – idézte föl.
Elment az összes történelmi helyszínre, de nem jött vissza az ünnepnek az a hangulata, amely az ember lelkében ott volt, és amelyet szeretett volna viszont látni. Akkor határozta el, hogy ha egyszer az életben lehetősége lesz ünnepi műsort rendezni március 15-én, akkor az egész Nemzeti Múzeum homlokzatát börtönfallá alakítja, amely mögött a nemzeti zászló lesz. Mindeközben a Nemzeti Dal szól – amelyet, akkoriban nem lehetett nagy nyilvánosság előtt előadni -, majd a refrénnél leszakad a börtönfal, amely mögött ott van a hatalmas piros-fehér-zöld lobogó, és sehol egy vörös zászló - mesélte.
Koltaynak ez egy elképesztően nagy álma volt, és 1985-ben megkapta a lehetőséget, hogy megvalósíthassa. Mindehhez háttértámogatást is kapott, többek között Nemeskürty Istvántól, aki nélkül az István, a király nem jöhetett volna létre 1983-ban. Ő volt az 1985. március 15-ei ünnepség szakmai tanácsadója is.
A Balázs Béla-díjas filmrendező reméli, hogy akkor sok ember lelkében sikerült elindítani egy folyamatot, hogy lehet másképpen is, egy kicsit őszintébben, mélyebben, érzelmekre ható módon gondolkodni a magyar történelemről, mint amely általánosan bevett volt. Hozzátette: biztos benne, hogy sokakban erősítette azt a tudatot, hogy bátorsággal, szövetségeseket keresve, lehet őszintébben beszélni a közös dolgainkról.
A költő visszatér volt a Kormorán együttes első rockoperája, amelyet 1988. augusztus 5-én mutattak be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Koltay Gábor rendezésében. Ebbe szintén belekerült Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeménye. Emlékei szerint nehéz körülmények között hozták össze az előadást, mert ahogy fogalmazott: érezte, hogy nagyon nagy az ellenerő, pedig 1988-ban már sok minden erjedt.
Úgy véli, a 20. század 6-8 komoly rendszerváltozása mindig szellemi zavarodottságot hozott.
Bármily furcsa a 12 pontot nem lehetett a rendszerváltozásig elmondani a nagy nyilvánosság előtt - emelte ki.
Az összes polgári törekvés, amely a reformkorban gyökeredzett, az akkori értelmiség csodálatos vívmánya volt - mondta.
Visszaemlékezve elmesélte: éveken át ott volt a Múzeumkertben március 15-én, és borzasztóan zavarta, hogy internacionalista szellemben zajlott a nemzeti ünnep.
A magyar lobogó mellett ott volt a vörös zászló – idézte föl.
Elment az összes történelmi helyszínre, de nem jött vissza az ünnepnek az a hangulata, amely az ember lelkében ott volt, és amelyet szeretett volna viszont látni. Akkor határozta el, hogy ha egyszer az életben lehetősége lesz ünnepi műsort rendezni március 15-én, akkor az egész Nemzeti Múzeum homlokzatát börtönfallá alakítja, amely mögött a nemzeti zászló lesz. Mindeközben a Nemzeti Dal szól – amelyet, akkoriban nem lehetett nagy nyilvánosság előtt előadni -, majd a refrénnél leszakad a börtönfal, amely mögött ott van a hatalmas piros-fehér-zöld lobogó, és sehol egy vörös zászló - mesélte.
Koltaynak ez egy elképesztően nagy álma volt, és 1985-ben megkapta a lehetőséget, hogy megvalósíthassa. Mindehhez háttértámogatást is kapott, többek között Nemeskürty Istvántól, aki nélkül az István, a király nem jöhetett volna létre 1983-ban. Ő volt az 1985. március 15-ei ünnepség szakmai tanácsadója is.
A Balázs Béla-díjas filmrendező reméli, hogy akkor sok ember lelkében sikerült elindítani egy folyamatot, hogy lehet másképpen is, egy kicsit őszintébben, mélyebben, érzelmekre ható módon gondolkodni a magyar történelemről, mint amely általánosan bevett volt. Hozzátette: biztos benne, hogy sokakban erősítette azt a tudatot, hogy bátorsággal, szövetségeseket keresve, lehet őszintébben beszélni a közös dolgainkról.
A költő visszatér volt a Kormorán együttes első rockoperája, amelyet 1988. augusztus 5-én mutattak be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Koltay Gábor rendezésében. Ebbe szintén belekerült Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeménye. Emlékei szerint nehéz körülmények között hozták össze az előadást, mert ahogy fogalmazott: érezte, hogy nagyon nagy az ellenerő, pedig 1988-ban már sok minden erjedt.
Úgy véli, a 20. század 6-8 komoly rendszerváltozása mindig szellemi zavarodottságot hozott.
Bármily furcsa a 12 pontot nem lehetett a rendszerváltozásig elmondani a nagy nyilvánosság előtt - emelte ki.
Az összes polgári törekvés, amely a reformkorban gyökeredzett, az akkori értelmiség csodálatos vívmánya volt - mondta.
Az akkori hatalom félt a Nemzeti daltól. Egy ilyen félsz volt a hatalomban Szent István nevének a kiejtésétől is. Azért ódzkodtak Petőfi Sándor versétől, mert a magyar szabadságtörekvéseket olyan határozottan, őszintén és átható módon fogalmazta meg, hogy akinek nem volt tiszta a lelkiismerete, és nyilván az akkori politikának nem volt tiszta a lelkiismerete, az tartott ettől - fejtette ki.
De a Nemzeti dalt és az István, a királyt is a közönség hitelesítette.
Öröm számára, hogy az akkori világban, a rendszerváltás előtt sikerült ezeket a gondolatokat hatásosan megfogalmazni.
Rácz Zsuzsi kérdésére reagálva a magyar történelem legkiemelkedőbb pillatanának nevezte az 1848–49-es eseményeket. Idesorolta az önállósodási törekvéseket – pl. a Habsburg Birodalom lerázását – amely a 12 pontban oly precízen, pregnánsan megfogalmazódott. A csodálatos reformkort, amelyről kevesebbet beszélünk, de az az előzménye az 1848–49-es forradalom és szabadságharcnak.
Öröm számára, hogy az akkori világban, a rendszerváltás előtt sikerült ezeket a gondolatokat hatásosan megfogalmazni.
Rácz Zsuzsi kérdésére reagálva a magyar történelem legkiemelkedőbb pillatanának nevezte az 1848–49-es eseményeket. Idesorolta az önállósodási törekvéseket – pl. a Habsburg Birodalom lerázását – amely a 12 pontban oly precízen, pregnánsan megfogalmazódott. A csodálatos reformkort, amelyről kevesebbet beszélünk, de az az előzménye az 1848–49-es forradalom és szabadságharcnak.
Akkor fogalmazták meg azt, hogy ez a kis nemzet, amely egyébként Szent László és Szent István idejében jelentősen hozzájárult Európa kialakulásához, birodalmi léptékű befolyással rendelkezett, kibírta és el tudta viselni a történelem kataklizmáit, és képes volt újra megfogalmazni önmagát.
Hiába verték le, megnyertük az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot - tette hozzá.
Koltay értelmezése szerint az 1848–49-es események a mindenkori magyar szabadság eszméinek a megfogalmazása és kifejeződése. Olyan, mint 1956. október 23-a, amelyet gyermekként végigélt. Úgy fogalmazott:
Koltay értelmezése szerint az 1848–49-es események a mindenkori magyar szabadság eszméinek a megfogalmazása és kifejeződése. Olyan, mint 1956. október 23-a, amelyet gyermekként végigélt. Úgy fogalmazott:
Minden emberben azt a hitet kell, erősítse, hogy lehet egy tisztességesebb, szebb, becsületesebb, jobb közösséget és világot teremteni.
Teljes adás:
ECHO TV - A nemzet hangja - Jó reggelt!