– Miért érezte, hogy meg kell szólalnia?
– Egész életemben baloldali és antifasiszta voltam. Amikor a jobboldali politikai erőknél akárcsak feltételeztük, hogy fasiszta vagy náci jellegű, arra picit is hasonlító megnyilvánulás volt, akkor hangosan és egyértelműen álltunk ki, demonstráltuk, hogy náci ideológiával soha nem közösködünk és nem tűrjük el. Ha most nem szólalok meg, akkor minden eddigi tettemet és az elveimet feladom.

– Mi háborította fel önt?
– Megrázó élményem volt, amikor tegnap délután felhívott egy újpesti négygyermekes roma asszony, aki 2012 végén a Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő zsidókat listázó felszólalása elleni demonstrációra a hívásunkra jött el. Felemelő érzés volt mindannyiunknak, hogy magyar és roma zászlók alatt együtt vonultunk a tömegben. Taps fogadott minket, picit úgy éreztük magunkat, mint 1990-ben Erdélyben, Marosvásárhelyen Puczi Béláék, akik azzal a felkiáltással vonultak be a városba, hogy „Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!”. Több roma civil szervezet képviseltette magát, például az Idetartozunk közösség is, velük együtt álltunk ki zsidó honfitársaink mellett. Ahogy az egész rendezvényre, úgy ránk, romákra is igaz volt, hogy pártállástól és ideológiáktól függetlenül együtt álltunk ki a náci beszéd ellen.

– Mit jelent önnek a baloldaliság?
– Újpesten, az úgynevezett zsidó gettó mellett születtem 1953-ban, ahonnan 1944-ben három nap alatt vitték el közel 17 ezer zsidó származású honfitársunkat. Szüleim munkásemberek voltak, akik olyan szellemben neveltek minket, hogy az olyan nemzeti tragédiát, mint a holokauszt, soha többé ne engedjük meg. 19 évesen, 1972-ben, nehéz fizikai munka mellett léptem be a szakszervezetbe és végeztem ifjúsági szervezői munkát a KISZ-ben. Rengeteg roma fiatalnak segítettünk a tanulásban, sportolásban, szakmai képzésekben és olyan kulturális programok elérésében, amelyekben a szüleinknek nem volt részük. Egyszerű melósként és romaként hittem abban, hogy jó ügyet szolgálok. Természetesen idővel magam is érzékeltem annak a rendszernek az árnyoldalait, a rendszerváltást magam is vártam és üdvözöltem, optimista módon reménykedtem abban, hogy a demokrácia rengeteg lehetőséget nyújt nekünk, romáknak is. Egy dolog soha nem változott meg bennem: a rasszista és náci megnyilvánulásokhoz való viszonyom örök és egyértelműen elutasító. Még közvetett formában sem vagyok hajlandó kapcsolatba kerülni velük. Nincs az a pénz, állás, pozíció, amely ezt az elvet megváltoztatná bennem. Valószínűleg ezt értékelték bennem, amikor 2013 januárjában megkaptam a Raoul Wallenberg-díjat.

– Ön nem tartja elfogadható baloldali stratégiának azt, hogy a Fidesz leváltása érdekében minden ellenzéki erőt össze kell fogni?
– Van kifogásom a Fidesz politikájával kapcsolatban, de ezt össze sem tudom hasonlítani a Jobbikról alkotott véleményemmel. Nem tudok olyan érvet felhozni, ami indokolná a nácikkal való együttműködést.

– Pedig az ellenzéki pártok szerint a választási matematika csak a Jobbikkal ad nyerő számot.
– Karácsony Gergely számításait ismerem, de nem értek velük egyet. Szerintem ha három almát és három rohadt körtét összeadunk, nem hat alma lesz az eredmény, viszont a rohadt megrohasztja a többit is. Vannak a történelemben példák az ilyen számítgatás következményeiről. Én elhiszem Karácsony Gergelynek, hogy mindig is antifasiszta volt, de most nagyon rossz irányba indult el. Ennek az lesz az eredménye, hogy a baloldali politika felszámolja magát, és nem a kiszámolt győzelem, hanem a teljes bukás és összeomlás lesz a vége.

Magyar Nemzet