A 4. század elejétől kezdődően lett ez a nap liturgikus ünneppé, amely gyorsan elterjedt előbb Keleten, majd Nyugaton. Az ünnep elsődleges témája Keleten Krisztus keresztsége, Nyugaton a háromkirályok látogatása lett. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek is hazavihetnek. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. Ehhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, ekkor a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat.

A vízkereszt, amellett, hogy a karácsonyi ünnepkör vége, egyben a hamvazószerdáig tartó farsang kezdete is. Január 6-tól kezdetét veszi a mulatozás, a móka, a maskarázás. Régen az esküvőket is ebben az időszakban tartották, mert a húsvéti böjt időszakában már tilos volt vigadozni.

Magyar Idők