Mindenkit meglepett az áprilisi országgyűlési választáson a kormánypárt ilyen arányú győzelme, amely során kiderült, hogy a választáshoz vezető úton a „vágyvezérelt” ellenzék sokkal nagyobbnak mutatta magát, mint amilyen a valós támogatottság volt mögöttük – mondta Boros Bánk Levente, a Médianéző igazgatója. Kiderült, az, hogy a balliberális politikusok és megmondóemberek elégedetlenek, nem jelenti azt, hogy a többség is így gondolja. Ezek a véleményformálók csak saját frusztrációjukat próbálták kivetíteni az egész társadalomra – tette hozzá. Április nyolcadikán aztán szembejött a valóság – fogalmazott a politológus. Szerinte az ellenzék azóta is ezt próbálja feldolgozni, és a különböző pártok szétesése ennek a következménye. Jellemző tünete volt az ellenzék tévútjának a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választási győzelmük, amelybe belekapaszkodva azt hitték, meg tudják buktatni a kormányt. Ugyanez a helyzet most is, amikor felbátorodtak, de a tüntetésekből megint csak az derül ki, hogy nincs mögöttük tényleges többség. A jelenlegi támogatottsági adatok alapján pedig a jövő évi EP-választáson megint szembesülhetnek a valósággal – mondta Boros Bánk.

Ez idő alatt a karaván haladt, folytatódott a nyolc éve tartó építkezés – tért rá a kormány munkájára az elemző. Értékelése szerint a kormány már rutinból vívta meg a mindennapi harcokat, reagált a kül- és belpolitikai támadásokra. Mindezt világos álláspont mentén. Boros Bánk rámutatott: az Orbán-kormány már nem a nemzetközi politika elszenvedője, hanem annak egyik alakítójává lépett elő.

Az ellenzék protesthangulatban bízott, de nem volt ilyen az országban – ezt már Kiszelly Zoltán politológus mondta az áprilisi választás kapcsán, hozzátéve, hogy bár az ellenzék folyamatosan támadta a választási rendszert, mégis elindult a választáson, tehát elfogadta a szisztémát, és ehhez igazította stratégiáját. Az ellenzék a voksolás után összeomlott, kiéleződtek a belső konfliktusok, távozott Vona Gábor a Jobbik, Szél Bernadett pedig az LMP éléről. Az ellenzék Kiszelly szerint ugyanabba a csapdahelyzetbe került, mint korábban, mindenki azt gondolta, hogy ha lesz protest-hangulat, akkor ezek a választók hozzájuk mennek majd. Ezt remélte a baloldal és a Jobbik is, amely nem volt képes váltópárttá válni. De ezek a pártok csak egymás kárára tudnak növekedni – hangsúlyozta az elemző, aki szerint irányvita és pozícióharc jellemezte az ellenzéki erőket az év második felében. A politológus elmondta, a kormány sikerrel állt ellen a brüsszeli nyomásnak, amely többek között a Sargentini-jelentésben öltött testet. Az év végi tüntetések kapcsán rámutatott, már a vesztes választás után is azon vitatkozott az ellenzék, hogy az utcára vagy a Parlamentre koncentráljon inkább, és ebben a kérdésben azóta is megoszlanak a vélemények. Most pedig már fel kellett valamit mutatni – tette hozzá. Kiszelly szerint hiába hangoztatják, politikai öngyilkosság lenne az ellenzék számára az összefogás. Ha például közös listán indulnának az EP-választáson, megint elkezdődne a vita a megszerezhető helyek elosztásáról.

Magyar Hírlap