Hogyan értékelné a magyar–uniós kapcsolatok 2018-as alakulását?

Mindenképp eseményekben gazdag volt ez az esztendő. A közelgő európai parlamenti választás miatt egyre éleződik a feszültség Brüsszel mostani bevándorláspárti vezetése és a migrációt ellenző országok, vezetők között. Egyelőre sikeresen visszavertük a kötelező betelepítési kvótára vonatkozó eddigi javaslatokat és a bevándorláspárti erők folyamatos támadásait. Közben pedig a visegrádi négyekből egy olyan rendkívül ütőképes erőt kovácsoltunk, amellyel a nyugati tagállamoknak már számolniuk kell. Számos területen tematizáljuk Európát, Magyarország a migrációellenes politika szimbóluma. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a kormányzaton belül immár egy új struktúrában foglalkozunk az uniós kérdésekkel, van például uniós kormányülés, és idén jött létre az európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkárság is. Mindamellett, hogy ez jól jelzi az uniós ügyek súlyát, ahhoz is segítséget jelent, hogy az Európai Unióban zajló döntéshozatali folyamatok valamennyi szintjén és fórumán ott legyünk és széles körű kapcsolatokat építsünk.

A Sargentini-jelentés Európai Parlament általi elfogadása, illetve a hazánkkal szemben indított jogállamisági eljárás miként hatott a kapcsolatokra? Hol tart most az eljárás?

Nem titok, hogy a Sargentini-jelentés egy silány fércmunka. Most, hogy már rendezettebb jogi keretek között zajlanak a tárgyalások, a Tanácsnak is meggyűlik a baja vele. A legutóbbi ülésen például csupán húsz percet foglalkoztak a magyar üggyel. Azt gondolom, hogy ez jelzésértékű. Egyedül a migránspárti erők nem bírnak magukkal: ők azok, akik bármi áron – akár a szabályok megszegésével is – napirenden akarják tartani a kérdést, és meg akarják büntetni Magyarországot a bevándorlást elutasító politikája miatt. A jogállamisági eljárás, amelynek álcázva támadják Magyarországot, egyébként rendkívül hosszú folyamat, és még nagyon az elején járunk.

A magyar kormány az Európai Unió Bíróságánál is keresetet nyújtott be a jelentés elfogadásának körülményei miatt. A testület munkáját hogyan befolyásolhatja a tény, hogy precedensértékű ügyről van szó?

Szerintem az európai jogászok örülnek a magyar keresetnek, hiszen végre kipróbálhatják, hogyan is működik a jogállamisági eljárás megtámadásának gyakorlata. Jogászként mindenesetre azt mondanám, hogy az említett precedens jelleg miatt nem számíthatunk nagyon gyors ítélethozatalra. Jelenleg az írásbeli szakaszban vagyunk, az Európai Unió Bírósága most az Európai Parlament magyar keresetre adott válaszára vár. Az ítélettel kapcsolatban nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. A személyes véleményem ugyanakkor az, hogy Magyarország egy nagyon alaposan kidolgozott keresetet nyújtott be. Fel kell kötniük az alsóneműt azoknak, akik meg akarják támadni.

Frans Timmermans bizottsági alelnök nemrég azt szorgalmazta, hogy a Sargentini-jelentés el-készítésekor megkérdezett civil szervezetek is legyenek az eljárás részesei. Ennek megvalósulására mekkora esélyt lát?

Teljesen elfogadhatatlannak tartom Timmermans javaslatát. Ráadásul összeférhetetlenségi kérdéseket is felvet, hogy az európai szocialisták megválasztott csúcsjelöltje egyben az Európai Bizottság képviselője is egy jogállamisági eljárásban. Ami pedig a civil szervezeteket illeti, magától értetődik a kérdés: milyen alapon lehetne helyük az eljárásban? Ez olyan, mintha az ügyész fogná magát, és felülne a bírói pulpitusra. Tiltakozni fogunk a terv ellen.

Judith Sargentini továbbra is a magyar kormány egyik fő kritikusa Európában, nemrég pedig az Európai Parlament Zöld frakciója kezdeményezte, hogy a budapesti tüntetések kapcsán tartsanak újabb vitát a magyarországi helyzetről. Mit szól ehhez?

Az Európai Parlamentben valóban bármi megtörténhet, de véleményem szerint a bevándorláspárti kezdeményezők egész egyszerűen frusztráltak amiatt, hogy a Sargentini-jelentés sorsa nem a kedvük szerint alakul a Tanácsban. Legyen szó Sargentiniről, Verhofstadtról vagy Timmermansról, valamennyien remekül használják az álhírterjesztés eszközét, annak ellenére, hogy Európa folyamatosan azt hangoztatja, hogy ettől akarja megóvni a választókat. Egyébként joggal kérdezem: ezek az emberek hol voltak 2006-ban, amikor valóban jogsértések történtek Magyarországon, hiszen a Gyurcsány-kormány erőszakot és rendőrterrort alkalmazott békés tüntetők ellen? Hol vannak akkor, amikor a határon túli magyar kisebbség jogait csorbítják? Miért nem akkor aggódtak Magyarországért, a magyar emberekért, amikor tényleg volt rá ok?

Milyen eszközökkel lehet válaszolni az említett álhírekre? Meddig durvulhat az európai választásokat felvezető kampány?

Mi mindenre fel vagyunk készülve. Brüsszel a politikai támadások tekintetében széles teret ad a kreativitásnak. A sajtó, az uniós intézmények fórumai, a különböző agytrösztök, illetve az európai politikusok lesznek ennek főszereplői a kampány során. A mi eszközeink persze korlátozottabbak, mint egy milliárdos által támogatott balliberális birodalomban. Szerencsére azonban az interneten a magyar kormány álláspontja is ott van, ma már bárki rákereshet az erről szóló cikkekre. Éppen ezért tartom fontos feladatnak, hogy akár publicisztikák, akár tweetek segítségével is eljuttassuk a közvéleményhez az igazságot. Rengeteg élményem van például nemzetközi konferenciákról, ahol a magyar álláspont ismertetését követően, kint a folyosón az emberek felsorakoztak, hogy gratulálhassanak és támogatásukról biztosítsanak.

A kormány nemrég Európa jövőjéről szóló fórumsorozatot indított. Mik a tapasztalatai, mi alapján szavaznak majd májusban a magyarok?

Az embereket leginkább az identitás, a migráció és a biztonság kérdése foglalkoztatja. A magyar fórumok egy további tanulsága, hogy egy olyan Európai Unióban szeretnénk részt venni, ahol az államok kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szuverenitását, ahol olyan együttműködés valósul meg, amelyben a sokszínűség valóban egységgé tud válni. Senki nem akar egy arctalan masszát magára erőltető, felülről irányított multikulturális vállalatot.

A migrációs aggályokat az sem csillapítja, hogy lassan elhal a kötelező betelepítési kvóta terve?

Eddig úgy tűnt, hogy a kötelező kvóta egy-egy tárgyalási forduló eredményeként átmenetileg lekerülhet az asztalról, de az elmúlt napokban maga az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani mondta, hogy a testület készen áll a kötelező kvóta bevezetésére. Tehát egyáltalán nem tettek le róla, sőt úgy tűnik, hogy ezt is át akarják erőltetni. Nekünk továbbra is folyamatosan, minden fórumon tiltakoznunk kell ellene, és ehhez további szövetségeseket is kell találnunk. Jó hír ugyanakkor, hogy Magyarország a földrajzi-gazdasági súlyához képest jóval nagyobb mértékben lett meghatározó szereplője az európai bevándorláspolitikát övező vitának.

Elfogadható hazánknak a német–francia kezdeményezés, miszerint a migránskvóta alternatív módokon, akár anyagi hozzájárulással kiváltható legyen?

Teljességgel elfogadhatatlan a javaslat. Korábban is voltak ehhez hasonló ötletek, és megint csak arról van szó, hogy az elhibázott bevándorláspolitikát folytató államok a racionálisan politizáló országokra akarják ráerőltetni a szolidaritás általuk elképzelt formáját. Miért nem gondolnak bele abba, hogy a magyar kormány 2015-ben elsőként vállalta a határvédelem, illetve a schengeni vívmányok fenntartásának szükségességét? Ez rengeteg pénzt és erőforrást igényelt. Igenis hozzájárultunk és máig hozzájárulunk a migrációs válságra adott közös európai válaszhoz!

Orbán Viktor korábban levélben kérte Jean-Claude Juncker bizottsági elnöktől, hogy az unió járuljon hozzá a magyar határvédelmi kiadásokhoz. Történt előrelépés az ügyben?

Brüsszel megígérte, de úgy tudom, eddig nem utalta a pénzt.

2019-ben milyen feladatok várnak az államtitkárságra?

A hetes cikkely szerinti hazug, politikai eljárás minden bizonnyal meg fogja határozni a következő évünket is, de emellett gőzerővel zajlik majd az emlegetett európai kampány is. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Fidesz az Európai Néppárt (EPP) legsikeresebb pártja, a magyar kormányé pedig az európai kormányok közül a legerősebb legitimáció. Újra a győztesek pártjává akarjuk tenni az EPP-t, és ehhez nagyon fontosnak tartjuk, hogy az európai parlamenti választások során a Fidesz jelentette erővel is segítsünk. Mindenképp a Néppárt sikerében vagyunk érdekeltek. Változásra van szükség az EP-ben és a brüsszeli vezetésben, meg kell állítani ezt a bevándorláspárti politikát.

Manfred Weber, a Néppárt csúcsjelöltje korábban több alkalommal is bírálta a magyar kormányt, és párbeszédet szorgalmazott az olyan vitás kérdésekben, mint a Közép-európai Egyetem (CEU) ügye. Hol tart most ez a párbeszéd?

A Néppárt egy nagy család, ezért, mint a legjobb családokban is, mindig akadnak nézeteltérések. A lényeg, hogy ezeket egymás közt rendezzük, így folyamatos párbeszédben vagyunk a tagpártokkal és a vezetéssel. A hetes cikkely szerinti eljárás szeptemberi megindításával mondhatni megszűnt a nyomás, a főszerepet a Tanács vette át. A CEU ügyében beigazolódott, amit mi kezdetektől kezdve mondtunk: a költözés csak egy blöff, az egyetem úgy megy, hogy marad. Az EPP-n belül a Fidesz-kérdés már nincs is napirenden, érthető módon mindenki a jövő májusi választásokra és a közös sikerre koncentrál. A Fidesz–KDNP is közzétette EP-képviselőjelölti listáját, mi készen állunk arra, hogy ezután is megvédjük Magyarország érdekeit, és bízunk benne, hogy ezt nagy felhatalmazással, egy megújult Európai Parlamentben tehetjük majd.

Magyar Idők