Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemrégiben ismét a belpolitikai történések középpontjába került. Egyes sajtóorgánumok úgy számoltak be a Momentumnál és a Párbeszédnél zajló ÁSZ-vizsgálatokról, hogy a számvevőszék megpróbálja ellehetetleníteni a két ellenzéki pártot. Mit ellenőriznek a politikai szervezeteknél?

A tisztánlátás végett érdemes röviden összefoglalni a folyamatot, a helyzet egyébként meglehetősen egyszerű. Az Állami Számvevőszék a tavaszi országgyűlési választás után – törvényben rögzített feladatát teljesítve – hozzálátott a kampánypénzek elköltésének ellenőrzéséhez. Ehhez minden, a választáson egy százalék feletti eredményt elért politikai szervezettől adatokat kértünk, hiteles dokumentumok nélkül ugyanis nem folytathatjuk le a vizsgálatokat. A jogszabály arra kötelezi valamennyi érintett pártot, hogy a pénzügyi beszámolójuk nyilvánosságra hozatalát követő öt napon belül adják át a szükséges dokumentumokat, ám a Momentum Mozgalom és a Párbeszéd Magyarországért ennek az előírásnak nem tett eleget. Annak ellenére sem, hogy az ÁSZ többször is igyekezett velük felvenni a kapcsolatot – egyszerűen nem vették át az adatkérésről szóló küldeményeket a hivatalos székhelyükön. Iratok, adatok hiányában viszont nem lehetett megvizsgálni, hogy a két szervezet a szabályokat betartva használta-e fel a kampánypénzeket. Ebben a helyzetben a számvevőszék a két párt költségvetési támogatásának felfüggesztését kezdeményezte – erre a törvény lehetőséget ad. Az intézkedés mindkét szervezet esetében hatályban van.

Egyes vélemények szerint az ÁSZ az efféle döntéseivel beavatkozik a belpolitikai viszonyokba.

Ezek az ügyek nem az Állami Számvevőszékről szólnak, itt nem az ÁSZ a főszereplő. Mi csak azt tesszük, amivel a törvények, vagyis végső soron az adófizetők megbíztak minket. Vegyük a Momentum és a Párbeszéd esetét. E két párt maga jelentkezett, hogy elindul az áprilisi választáson, majd erre a választók támogatása nyomán jogot is szerzett, a kampányhoz pedig közpénzt kért és kapott. Több száz millió forintot. Ezek a szervezetek azt hangoztatják magukról, hogy a jogállamiság védelmében fejtik ki tevékenységüket, ez a cél mozgatja politikai magatartásukat. A jogállamiságnak azonban nem csak a jelszavak megfogalmazásakor és a politikai megnyilatkozások idején van jelentősége, a jogállamiság testet ölt a hétköznapok apróbb és nagyobb feladataiban. Például abban, hogy a pártoknak – az egyébként mindenki előtt ismert szabályok szerint – el kell számolniuk az államtól származó összegekkel. Úgy is mondhatnám, az Állami Számvevőszék éppen a jogállamiság őrzőjeként lép fel, amikor a szabályok megsértését megállapítja. Itt jegyzem meg, hogy a következő hetekben lezárjuk számos párt kampányköltéseinek ellenőrzését, és a pártok észrevételeinek tüzetes értékelése után nyilvánosságra hozzuk a jelentéseinket.

A pártok elszámolási problémái mellett a kórházak gazdálkodása kapcsán is akadt mondanivalójuk. A nyáron éppen lapunk hasábjain fogalmazott úgy, hogy az egészségügy egyes területein káoszra, anarchiára utaló pénzügyi állapotok uralkodnak. Az elmúlt hónapokban változott a véleménye?

Elsőre talán furcsán hangzik, de a pártok és a kórházak ügyei erősen hasonlítanak egymásra. Az ÁSZ valójában az egészségügy szervezeteinek gazdálkodása kapcsán is a jogállamiság szempontjainak érvényesüléséért lép fel, amikor a szabályok betartását kéri számon. A számvevőszék a korábbi években megannyi gyógyító intézményben vizsgálódott, s idén is számos kórháznál és társaságként működő rendelőintézetnél végeztünk ellenőrzést. A tapasztalatok a legtöbb esetben egész egyszerűen lesújtóak voltak.

Említene néhány példát?

Több helyen is tapasztaltuk például, hogy hiányzik a leltár. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tegyük fel, hogy az adott intézmény megrendel és kifizet egy nagyobb szállítmány WC-papírt. Mivel nincs megfelelő nyilvántartás és leltározás, nem lehet tudni, hogy a papíráru mennyi idő alatt fogyott el, a tekercseket ki, mikor és hova vitte a raktárból, de még csak abban sem lehetünk biztosak, hogy a WC-papír egyáltalán megérkezett az intézménybe. Több helyütt egyébként súlyos gondokra bukkantunk a különféle eszközök beszerzésénél is, s aggodalomra ad okot, hogy bizonyos egészségügyi intézményekben nem alakították ki azokat a módszereket, amelyekkel a korrupciós helyzetek elkerülhetők. Az ősbűnnek mégsem ezeket a szabálytalanságokat tartom, hanem azt, hogy a kórházak egy része többet költ, mint amennyi pénz kifizetésére jogosult lenne. Egyes intézményekben ­egyszerűen törvénytelenül könyvelnek, mégpedig notórius módon.

A vizsgálataik alapján mit gondol, mi az oka annak, hogy egyes intézmények adósságot halmoznak fel?

A probléma éppen az, hogy a jelenlegi keretek között lehetetlen megállapítani az okot. Ma nagyjából negyven kórház lépi túl rendszeresen az anyagi lehetőségeit, de a könyvelési és gazdálkodási szabálytalanságok miatt az ÁSZ sem tudja megmondani, hogy pontosan mi is húzódik meg a háttérben. Egyébként két fő ok jöhet szóba: vagy az, hogy az ellátandó feladatokhoz képest kevés a pénz, vagy az, hogy a kórház vezetői rosszul gazdálkodnak. Akkor lehetne tiszta képet kapni, ha minden egyes egészségügyi intézményben betartanák a számviteli, a közbeszerzési és antikorrupciós szabályokat, a csalásmentes működést biztosító előírásokat. S ez egyébként nem pénzkérdés. Ebben az esetben meg lehetne mondani, hogy melyik kórháznak kell többet juttatni, a gyógyítás mely területeire kell többet áldozni. Jelenleg viszont az intézmények többségében gyakorlatilag átláthatatlan a gazdálkodás.

Az anyagi szempontok mellett nyilván számításba kell venni, hogy a kórházaknak, a rendelőintézeteknek el kell látniuk a betegeket.

Természetesen igen, ez a legfontosabb, de úgy kell megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtani, hogy közben az intézmény ne csússzon ki a pénzügyi keretéből. Ezért pedig a vezető tartozik felelősséggel. Ha valamely intézmény első embere e két szempontot nem tudja egyszerre érvényesíteni, akkor le kell vonni a megfelelő következtetést: olyannak kell átadni az irányítást, aki ennek a kívánalomnak meg tud felelni. A tapasztalatok alapján az egészségügyben a bajok gyökere a megfelelő irányítás hiánya. Tulajdonképpen ez akadályozza meg a megfelelő fejlesztést is. Egy olyan ágazatba, amelyben a rendszer mindennapos részévé váltak a gazdálkodási szabálytalanságok, és amelyben emiatt minden évben több tíz milliárdos adósság alakul ki, valójában lehetetlen átfogó döntéseket hozni. Nem lehet ugyanis megmondani, hogy hol kötnek ki a fejlesztésre szánt összegek. Mindez egyébként azért is különösen problémás, mert az ország gazdasági helyzete most lehetőséget ad a fejlesztésekre.

Ha már szóba hozta: milyennek értékeli a gazdasági helyzetet?

Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondhatnám: a mostani minden idők legjobb állapota. Olyan időszakot élünk, amikor nem az a kérdés, hogy honnan lesz pénzünk, hanem az, mire költsük el a rendelkezésünkre álló összegeket. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy ez az állapot nem valamiféle mindenkinek kijáró helyzet. Sokkal inkább arról van szó, hogy az elmúlt évek gazdasági lépései helyesek voltak, eredményt hoztak például az adóváltozások, de sikeres volt a foglalkoztatási és bérpolitika is. Azt azonban nem tévesztheti szem elől a kormányzat, hogy a kedvező helyzet gyorsan megváltozhat, vagyis fel kell készülni a legkülönfélébb veszélyforrásokra. A nemzetközi változások mellett belföldi események is könnyen kedvezőtlen irányba befolyásolhatják a gazdasági folyamatokat.

Leginkább ellenzéki szereplők emlegetik fel időről időre, hogy a korrupció lehet az egyik olyan belföldi tényező, amely visszavetheti a gazdaságot. Ön is erre gondolt?

Magam is találkoztam olyan okfejtésekkel, amelyek szerint a korrupció miatt veszélybe kerülhet a hazai gazdaság növekedése. De, ha követem ezt a logikát, arra a következtetésre juthatok, hogy idehaza nincs rendszerszintű korrupció. A tömeges visszaélés, vesztegetés ugyanis elszívja a pénzt a gazdaságból, megfojtja a vállalkozókedvet, kiöli a kezdeményezőkészséget, így pedig szükségképpen munkanélküliséghez, eladósodáshoz és elszegényedéshez vezet. Magyarországon ennek éppen az ellenkezőjét látjuk: a hazai gazdaság jelenleg – talán nem túlzást ezt mondani – szárnyal. A legfrissebb negyedéves adat öt százalék feletti növekedésről tanúskodik. Ilyen eredményt egyszerűen nem érhet el egy olyan ország, amelyben óriási méreteket ölt a korrupció.

Térjünk vissza a veszélyekre, a kihívásokra. Mire kell felkészülnie a kormányzatnak?

A jövő évi kilátások is kecsegtetők, ugyanakkor a nemzetközi gazdasági és politikai folyamatok bármikor olyan fordulatot vehetnek, amely miatt Magyarország is nehéz helyzetbe kerülhet. Ezekre kellő tartalékokkal nagyjából fel lehet készülni. Egészen másként kell ugyanakkor hozzáállni a robotizáció, a digitalizáció világméretű folyamatához. Az informatika az elmúlt években inkább csak kisegítője volt életünknek, hamarosan viszont az alakítója is lehet. E kihívásra pedig nem csak a gazdaság szereplőinek kell időben felkészülniük, hanem az államigazgatásnak is. Erre egyébként a legjobb példát éppen az Állami Számvevőszék adja.

Mire gondol?

Az ÁSZ ezekben a hetekben megválik állománya mintegy húsz százalékától, nagyjából száz embertől. A döntés oka, hogy átalakítjuk a munkánkat, számos feladatot elektronizálunk, vagyis kihasználjuk a digitalizáció, az informatika adta lehetőségeket. Terveink szerint jövőre a kisebb létszámmal több ellenőrzést fogunk elvégezni, tovább növeljük a hatékonyságunkat. Erre pedig az ad lehetőséget, hogy az adatok nagy részét immár nem emberi erővel tekintjük át, hanem számítógépes programok segítségével, automatizált módon. Hozzáteszem: minden távozó alkalmazottunkkal korrekt módon, a szabályok szerint elszámolunk. A létszámcsökkentés kapcsán ki kell térnem a közszolgálati dolgozók szakszervezetének nyílt levelére. A levél stílusát inkább nem minősítem, de a leghatározottabban visszautasítom a politikai indíttatás sugalmazását. Azt pedig megdöbbentőnek tartom, hogy a szakszervezet gyakorlatilag az államapparátus hatékonysága ellen foglalt állást, ami teljes mértékben ellentétes például az alaptörvény előírásaival, de az adófizető állampolgárok érdekével is.

Megítélése szerint más állami szervezetnél is szükség volna hasonló lépésre?

Igen, úgy vélem, az államapparátus méretét egyértelműen csökkenteni kell. Erre most, a munkaerőhiány időszakában, a felfutó gazdasági viszonyok között kínálkozik a legjobb lehetőség. Manapság valósággal kapkodnak a versenyszféra cégei a közszféra képzett szakemberei után. Átalakításokra gazdasági növekedés idején kell gondolni, nem pedig akkor, amikor már a válság jelei mutatkoznak.

Magyar Idők