Alig három hónappal a második világháború európai szakaszának lezárta előtt, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. A főváros ostroma a második világháború öt legfontosabb és legkegyetlenebb városcsatájának egyike. A főváros ostromában a katonák mellett több tízezer civil is megsebesült, illetve meghalt.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Budavári Önkormányzat közös megemlékezésén Baráth Ernő dandártábornok, az MH Vitéz Szurmay Sándor Helyőrségének dandárparancsnoka felidézte: 1944 késő őszére, miután Hitler erőddé nyilvánította Budapestet, a magyar főváros a második világháború egymással szemben álló legnagyobb hatalmainak "véres játszóterévé" vált.

Miután 1944 karácsonyán bezárult a szovjet gyűrű Budapest körül, a belváros szűk utcáiban minden idők egyik legkegyetlenebb ütközete bontakozott ki. Az elkeseredett, "emeltről emeltre, szobáról szobára vívott harcban aligha számított, hogy ki civil és ki katona" - tette hozzá a dandártábornok.

Mindezt tetézte, hogy a már elfoglalt területeken a szovjet csapatok sok helyen erőszakoskodtak a nőkkel, fosztogattak és szándékosan romboltak. A polgári lakosság egy részét az arcvonalba vezényelték, hogy lőszert hordjanak vagy ágyút vontassanak, az arcvonal mögött pedig a szovjet belbiztonsági alakulatok szinte azonnal megkezdték a munkaképes férfi lakosság összegyűjtését és málenkij robotra hurcolását - mondta Baráth Ernő.

A harcok drámai végkifejletében a budai Várból kivezető utcák percek alatt mészárszékké váltak, a kitörés több tízezer katonája közül csak néhány száz jutott át az ostromgyűrűn - fűzte hozzá.

Budapest ostroma "igazi apokalipszis" volt, amelynek áldozataira, civilekre és katonákra egyaránt emlékezni kell. Az emlékezéshez pedig szükséges a múlt minél pontosabb megismerése, hiszen még mindig akadnak fehér foltok az ostrom történetéből - mondta Baráth Ernő. 

MTI