Hangsúlyozta, mára új tartalmat nyert az emlékezés, hiszen a diktatúra eltűntével a magyaroknak is őszintén szembe kell nézniük múltjukkal, mert e nélkül "nem nyerhetjük vissza azt a nemzeti önbizalmat, amelytől megfosztott bennünket a kommunizmus". Az akkori magyar vezetés "maga volt bűnös abban, hogy rengeteg magyar embert áldozott fel politikai érdekeinek oltárán" - mondta, megjegyezve, a hatalom "azokat az embereket szakította el szülőföldjüktől, akiket oltalmaznia kellett volna". A kétszázezernél több kitelepített szíve mindennek ellenére magyar maradt, s magukat a magyar nemzet részeinek érezték - mutatott rá. Felidézte: 72 esztendeje, a németek elüldözésének első napján ezernél is több embert indítottak útjára, a következő időszakban csak Békásmegyerről 2281 embert kényszerítettek otthona elhagyására.
Ez a település számára olyan tragédia volt, amelynek hatását máig érzik az itt élők - mondta. Békásmegyer, Óbuda és Magyarország lett kevesebb az elűzött családok gyermekeivel, unokáival, ez hatalmas, pótolhatatlan veszteség - fogalmazott Varga Mihály, kiemelve: nem szabad megfeledkeznünk mindarról, amit a magyarországi németek tettek és tesznek az országért.
Szólt arról, hogy az utóbbi években a magyarországi német iskolák száma az ötszörösére, diákjaiké a háromszorosára ugrott, és immár közel 200 ezren vallják magukat a magyarországi német közösséghez tartozónak. Hangsúlyozta, az emlékezet továbbvitele "nyitja meg az utat egy jobb ország, egy jobb társadalom megteremtése előtt, ezért a múltunkra való emlékezés része Magyarország újjáalakulásának; ez megerősít bennünket abban a tudatban, hogy a saját értékeinkért, érdekeinkért és a polgárainkért nekünk magunknak kell kiállnunk".
MTI