Tarlós István a Dohány utcai zsinagógában tartott megemlékezésen hangsúlyozta: az egykori bűnök nyílt elismerése nem a társadalmi, közösségi vagy egyéni gyengeség jele, hanem a feldolgozás és a megbocsátás lehetősége, lehetőség örök érvényű tanulságok levonására. "Magyarország és a főváros túlnyomó többsége ma összefog annak érdekében, hogy ebben a hazában semmilyen etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozó honfitársunk ne szenvedhessen el sérelmet, hogy hasonló szörnyűségek ne ismétlődhessenek meg" - fogalmazott a főpolgármester.

Emlékeztetett arra, hogy a budapesti gettó területén több tízezer ártatlan ember szenvedett, és több ezer vesztette életét a második világháború kegyetlen végjátékában. Tarlós István hangsúlyozta: nehéz, de kötelező a 20. század egyik legkegyetlenebb időszakáról beszélni, mert a bűnre és a felelősségre emlékeztet. A magyarországi zsidóság története mindig is elválaszthatatlan volt a magyarság történetétől - mondta. A főpolgármester szólt arról, hogy a trianoni békeszerződést követő időszak a zsidó származású magyarok számára általában a jogegyenlőség és az akadálytalan előrehaladás végét is jelentette. Az 1930-as években a zsidótörvények megszavazása, a zsidók munkaszolgálatra berendelése, elhurcolása és számos vidéki pogrom után már körvonalazódott, hogy a magyarországi és budapesti zsidóságra milyen sors vár. 

Közel hatvanezer túlélő léphetett ki 1945 januárjában a lebontott falak mögül - fogalmazott a főpolgármester. Tarlós István kiemelte: a 21. században alapvető szükségszerűség, hogy a ma élők és a következő nemzedékek tagjai is honfitársaikat megbecsülő, az emberi élet és érzelmek tiszteletére alapuló társadalommá szerveződjenek. Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke azt mondta, most, amikor újra érezni a gyűlölet konjunktúráját Európában, szelíden jelezni kell: a gyűlölet mindent elpusztít maga körül, előbb-utóbb a gyűlölködőket is. A történelem bizonyította már, hogyan válik néhány évtized alatt az ártatlannak tűnő kocsmai zsidózás történelmi kataklizmává - közölte. 

Munkára, hogy mi már szebb családi emlékeket adhassunk tovább - hangsúlyozta. Heisler András kijelentette: ami történt, az az emberiség szégyene, soha nem megbocsátható, jóvátehetetlen, de a rombolás és az újjáépítés nem múló emlékezete reményt és jövőt jelenthet, ha mind úgy akarjuk.

MTI