Miután egy sérülés miatt fiatalon abbahagytam a sportolást, döntenem kellett milyen irányba haladjak tovább az életben. Éppen akkor választottam, melyik középiskolában szeretnék tovább tanulni. Szimpatikusnak és kézenfekvőnek tűnt a média szakos Kispesti Deák Ferenc Gimnázium. A választással együtt ismét célt találtam magamnak. „Sportriporter leszek” – mondtam anyámnak 8.-os fejjel. Az ezt követő években sok mindent tanultam. Megcsináltam első filmjeimet, így már a gimiben elkövethettem azokat a hibákat, amikkel sokan csak a főiskolán vagy a munkahelyükön találkozhattak. Ez a jártasság kellő magabiztosságot adott a későbbiekben, így mindig minden nagy kihívásra igent mertem mondani. Az első kulcspillanat az volt, amikor egy társammal megválasztottak minket az év kreatív ígéreteinek. Innentől kezdve pedig utaztam. Utaztam lehetőségről-lehetőségre, feljebb és feljebb. Mindig izgultam egy nagy ugrás előtt, de azért belevágtam. Sok fontos állomáson álltam meg, (szerkesztői diplomám megszerzése, az első Bajnokok Ligája mérkőzésem, műsorvezetői debütálásom) a legfontosabb talán az, hogy ott lehettem a 2016-os Riói olimpián. Ennek az utazásnak a jelenlegi állomása, hogy csatlakoztam az ECHO TV-hez és egy kiváló csapat tagjaként, a legmagasabb színvonalon készíthetünk sportműsorokat. Ha nem szerkesztő lennék, akkor bizonyára történelem-földrajz szakos tanárként élném az életem, de hát a sportban nincs ha. Az életben oly sok minden fogott már meg, nyitott vagyok a világra, de soha semmi nem térített el attól a célomtól, amit anyámnak megfogalmaztam 14 évesen, s be kell valljam, nagyon is élvezem a munkám. Ui.: Az öttusa a legjobb sport!