Ezt még az egyik tanárom mondta, amikor elkezdtem az újságírást tanulni Békéscsabán. Sokszor és sokáig nem értettem, hogy mit jelent ez. 3,5 éve dolgoztam már a városi televíziónál, amikor a válság miatt leépítették a céget. Egyik napról a másikra történt. Akkor visszagondoltam mi volt a legutolsó munkám. Fogalmam sem volt. Teljesen elkeseredtem, hiszen, ha én magam sem tudom, akkor a nézők, hogy tudnák?! Pár nappal később egy hölgy leszólított az utcán. Meglepődtem, ugyanis megköszönte, hogy addig jártam az önkormányzat nyakára, addig hívogattam a Műemlékvédelmi Hivatalt, hogy megcsinálták végre a belváros legforgalmasabb buszmegállóját. Akkor eszembe jutott ez volt ott az utolsó anyag, amit a Híradóban csináltam. Örültem, hogy segíthettem. Később az évek folyamán aztán bebizonyosodott, hogy nem ez volt az egyetlen “legutolsó munkám”. 2010-ben a sclerosis multiplex betegségről készítettem magazint, amit díjjal is jutalmaztak. A stroke-ról készült kisfilmemet pedig a mai napig levetítik a békéscsabai kórház rezidenseinek. 2011-től erősítem az Echo Televízió csapatát hírolvasóként, műsorvezetőként, riporterként és társszerkesztőként. Számomra nagyon fontos, hogy minél pontosabb, frissebb, átláthatóbb és hitelesebb információkat közvetíthessek a nézőknek. Erre törekszem mindennap. Mindig is a tanulásnak voltam híve, ezért a napi híradózás mellett a Metropolitan Egyetem mozgóképkultúra- és médiaismeret szakára járok, ahol filmrendezést is tanulok. Sok munka, kitartás és alázat kell ehhez a munkához, de megéri, mert mindig jön egy újabb és újabb “utolsó anyag”.