A néppárti „bölcsek tanácsának” azt kell értékelnie, teljesülnek-e a Weber-féle feltételek – véget kell vetni a Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnököt érintő kampánynak, Orbán Viktornak bocsánatot kell kérnie, a Közép-európai Egyetem függőben lévő jogi ügyeit tisztázni kell –, érvényesül-e a jogállamiság, a néppárti értékrend, valamint a legutóbbi, Helsinkiben tartott kongresszuson elfogadott sürgősségi határozat. Mi a helyzet Weber feltételeivel, és mit várnak el pontosan a kormánytól az említett határozat alapján?

A Helsinkiben elfogadott, alapvető értékekről szóló dokumentumokat mi is támogattuk, sőt, tartalmi kiegészítésekkel éltünk, amiket el is fogadtak. Ami a feltételeket illeti, nem érdemes ultimátumokról beszélni, nem vagyunk alá- és fölérendeltségi viszonyban egymással. Ezért is mondtuk ki, hogy akaratunkon kívül minket nem lehet felfüggeszteni vagy kizárni. Brüsszelben kölcsönösen adtunk egymásnak egy esélyt, hogy felmérjük, milyen perspektívát látunk a jövőre nézve. Nincs hivatalosan olyan lista, amit pontról pontra végig kellene venni. A csúcsjelöltünk feltételeiből a plakátkampány befejezése és a bocsánatkérés is teljesült. Ami a CEU-t illeti, nem tekintem olyan kérdésnek, ami a Néppárt és a Fidesz kapcsolatában sorsdöntő lenne, de ott is megvizsgáljuk a javaslatukat. Egyébként nem vizsgálóbizottság érkezik Magyarországra, amely hoz egy egyoldalú döntést, hanem párbeszédet fogunk folytatni. A helyzet olyan, mint egy házasságban, amikor a kapcsolat olyan pontra érkezik, hogy végig kell gondolni, hogyan tovább. Szétköltöztünk, de még nem váltunk el.
 
Mi lesz pontosan a feladata az ön által vezetett „bölcsek tanácsának”, amelyben Varga Judit uniós kapcsolatokért felelős államtitkár és Szájer József fideszes EP-képviselő vesz még részt?

Egyrészt segítenünk kell a néppárti „bölcsek tanácsát”, hogy végre tényeken alapuló állásfoglalás fogalmazódjon meg, ne a nyugati liberális médiából, hanem első kézből tájékozódjanak. Mi igyekszünk korrekt tájékoztatást nyújtani, de ez nem mindig egyszerű. A másik feladatunk ennél perspektivikusabb. Megnézzük, mire számíthatunk május után, várhatóan hogyan alakul át a politikai színtér. Egyelőre ez egy sokismeretlenes egyenlet. A kérdés az, melyik lesz az a politikai közösség, ahol a leginkább tudjuk képviselni a magyarok érdekeit, hol tudunk hűségesek maradni ahhoz, amire a magyar emberek minket felhatalmaztak, hol tudjuk garantálni a biztonságot, a családi értékeket, a keresztény kultúra képviseletét. Ez fogja meghatározni, hogy milyen politikai közösség tagjai leszünk.
 
Elképzelhető az erőviszonyok olyan átalakulása, amelynek nyomán a Néppárt megfelel majd ezeknek a feltételeknek?

Egyáltalán nem tartom kizártnak. Sok belső feszültség van a Néppártban, ehhez képest sikerült megállapodásra jutni szerdán. Mindenképpen lesz átrendeződés, nagy kérdés, a tagpártok rádöbbennek-e végre, hogy vesztes pálya a balra tolódás. A Néppártnak csak akkor van jövője, ha jobbközép pártszövetség marad. Ha tovább tolódik balra, akkor nekünk nincs helyünk benne.
 
Az előrejelzések alapján nem is feltétlenül éri meg a Néppártnak a baloldalnak és a liberálisoknak udvarolnia, miközben a tőle jobbra álló csoportok erősödnek meg.

Miniszterelnök úr Helsinkiben már felhívta a figyelmet arra, hogy vizsgáljuk meg, mi az oka a Néppárt gyengülésének, miért van az, hogy az EPP tagpártjai közül egyre kevesebb van kormányon, miközben folyamatosan erősödnek a szélsőséges erők. Az is tény, hogy nem minden – hagyományos besorolás szerint – tőlünk jobbra álló erő elfogadhatatlan és szélsőséges. Ezt egyenként lehet felmérni. Van olyan párt, amelyik jelenleg tőlünk jobbra áll, ugyanakkor helye lenne egy jobbközép, kereszténydemokrata politikai közösségben. Ugyanígy azt is meg kell nézni, hogy mennyi közös van bennünk és a Néppárt bal szélén lévő pártokban. Az olyan jelszavakat, mint a nemzet, haza, család és biztonság ma Európa számos országában az úgynevezett szélsőjobboldali erők birtokolják – miért hagytuk? Miért félnek sokan attól, hogy ha nemzetről beszélnek, akkor rögtön populisták lesznek, ha nemzeti érdekről, akkor Európa-ellenesek, ha családról, akkor intoleránsak, ha kereszténységről, akkor pedig kirekesztők? Ez egy vesztes játszma, de még jól ki lehet jönni belőle, ha kellő időben visszatalálunk a saját értékeinkhez. Ezeket pedig nem elég a szavak szintjén képviselni, hanem a döntésekben is tükröződniük kell. Akkor a választók is visszatalálnak a Néppárthoz. Most dől el, milyen Euró- pában fognak élni a gyermekeink.
 
Hogyan értékelték a szerdán elfogadott megállapodást a tagpártok, és hogyan lehetséges az, hogy ekkora konszenzus alakult ki a tanácskozás végére?

A teremben a végén az volt a hangulat, hogy a Fidesz győzött, sokan lógó orral távoztak. De a lényeg nem az, hogy ki győzött, hanem, hogy lezártuk ezt a kérdést, és végre a valódi politikai ellenfeleinkre koncentrálhatunk, ráfordulhatunk a kampányra. Reméljük, hogy a Néppárt többi tagja is hasonlóan cselekszik, és nem ránk mutogat mostantól. A választókhoz kell szólni, elmondani, mit gondolunk, milyen Európát szeretnénk, igent vagy nemet mondunk a tömeges bevándorlásra, családra, kereszténységre. Civakodás helyett kampányolni kell, közös értékek mentén. Az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy tényleg kiléphetünk. Amikor beléptünk a terembe, úgy tűnt, hogy nincs kompromisszumos javaslat, ezért elszántak voltunk, hiszen a magyar embereket nem hozhatjuk megalázó helyzetbe. Ráadásul ott helyben nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. Nagyon sokan nem értenek egyet a szankcionálásunkkal, osztják a határozott elképzeléseinket, és igen, valóban van tizenhárom nem túl jelentős párt, amelyek a kizárásunkat akarták. De ők nem tudták a többieket maguk mögé felsorakoztatni. Logikus volt kimondani, hogy nem lehet úgy nekifutni a választásoknak, hogy a Néppárt megosztott. Mind engedtünk egy kicsit.