Cropped landscape
Belföld
Tegnapi történelem: Az egész magyar nemzet a kommunizmus áldozata volt
2019-02-2606:03
Egy ember halála tragédia, egymillióé statisztika – így vélekedett Sztálin. A kommunista diktatúrák halálos áldozatait a világon 100 millióra becsülik, régiónkban számuk meghaladja az egymilliót. A kommunizmus áldozatainak emléknapján Máthé Áron történész és Kiss Dávid történész az ECHO TV Tegnapi történelem című műsorában felhívta rá a figyelmet, a bolsevik statisztika alapján az egész magyar nemzet a kommunizmus áldozataként értelmezhető. Az adásból kiderül az a mai ésszel felfoghatatlan gyakorlat is, hogy a sztálinista diktatúrába bőven belefért, ha egy vérbíró jogi egyetemi végzettség nélkül ítélt bitóra valakit. Műsorvezető: Ferkó Dániel. 
Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkára a magyar függetlenség egyik vezető harcosa, a nemzeti demokráciáért vívott harc fő alakja volt, de „sehogy sem tudták megfogni” – ezzel magyarázta, hogy Máthé Áron történész, hogy a politikust végül 72 éve, 1947. február 25-én a szovjet hatóságok elhurcolták köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával. Kovács Béla letartóztatását maga a sztálinista Rákosi Mátyás és Péter Gábor is szorgalmazta egyebek mellett azért, mert ellenezte a kommunisták totalitárius térnyerését. (Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.) 

Kovács Béla elrablása napján délelőtt még benn járt az Andrássy út 60-ban, majd hazament, de délután jöttek érte a szovjet hatóságok, elhurcolták a Szovjetunióba, ahonnan csak 1955-ben térhetett haza, akkor már nagyon rossz egészségi állapotban. 

Ő képviselte a kisgazdapárt nem alkuvó, be nem hódoló szárnyát, ezzel lehetett előkészíteni azt az eseménysorozatot, ami elvezetett a fordulat évének végéhez, ahogy Rákosi nevezte ezeket a hónapokat 
– tette hozzá Máthé Áron. 

Az 1947-ben a Magyar Testvéri Közösség ellen indított koncepciós persorozat jól szolgálta a nemzeti demokrácia fő erejének, a kisgazdapártnak a szétzúzását, a politikusok fasiszta hírbe hozását, sőt ki lehetett vonni a forgalomból a „kisgazda aprószenteket”, vagyis a másodvonalbeli fiatal politikusokat. 

A Magyar Testvéri Közösség már a második világháború előtt megalakult és egyfajta hazafias mozgalom volt. Soraikban 1946 második felétől kezdte a letartóztatásokat a HM Katonapolitikai Osztály. Több kisgazdapárti képviselőt már Kovács Béla elhurcolása előtt elfogtak és az ÁVO fogdáiba szállítottak. A Magyar Testvéri Közösség ügye révén mondatták le a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnököt is. 

Ferkó Dániel műsorvezető kérdésére, hogy 1989-ig mennyien szenvedték meg a kommunista diktatúrát, Máthé Áron kijelentette, 

az egész magyar nemzet a kommunizmus áldozataként értelmezhető. 
Ha számokat nézünk, bele kell értenünk a szovjet fogságba – egyébként a magyar kommunisták segítségével esett – elhurcoltakat, akkor ez a szám több százezres nagyságrendre fog felduzzadni – emelte ki Máthé Áron, aki szerint nem lehet elmenni szó nélkül az internáltak, kitelepítettek száma, az osztályidegennek minősítettek mellett. A történész felhívta rá a figyelmet, a kommunisták nem válogattak az eszközökben, nem volt tőlük idegen a rendkívül brutális verés és kínzás sem. 

Recsk, Tiszalök, vagy éppen az Andrássy út 60. a klinikai szadizmus képét tárják elénk 
– közölte. 

1956 fordulópont lehetett volna, de a szabadságharcot vérbe fojtották a szovjet erők. Biszku Béla 1957 márciusától lett belügyminiszter így az ő felügyelete alá tartoztak a különböző állambiztonsági szervek. Máthé Áron elmondta, egyértelmű, hogy a bírák a megtorlás éveiben fentről kapták a parancsokat, a politikai rendőrség számára a párthatározat pedig „az asztalon lévő Biblia” volt. 

A történész meglátása szerint 

Biszku Béla felelőssége a megtorlásokban történeti értelemben megáll, az ugyanakkor már más kérdés, hogy ezt egy civil bíróság néhány éve, hogyan tudta megítélni. 
Sokak igazságérzetét mind a mai napig sértheti, hogy nem történt konkrét felelősségre vonás, ugyanakkor érdemes tudni, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2016-ban több száz olyan kommunista vezetőről tett közzé adatbázist, aki részt vett az 1956-os forradalom elfojtásában, valamint az azt követő megtorlásban. 

Kiss Dávid kiemelte, az életrajzokból látszik az, hogy 

több bíró úgy hozott akár halálos ítéletet, hogy nem volt meg a jogi egyetemi végzettsége, sőt valaki még érettségivel sem rendelkezett.  
A vérbírók, vérügyészek közül sokan parkolópályára kerültek egyebek között azért, mert képtelenek egyetemi diplomát szerezni, de volt köztük olyan is, akit azért távolítottak el posztjáról, mert a munkatársnőivel erőszakoskodott. 

Teljes adás: 
ECHO TV – A nemzet hangja – Tegnapi történelem
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ