Diákévei alatt inkább a műszaki dolgok érdekelték, azonban korán rájött arra, hogy a magyar ipar eléggé lemaradott még az iskolában tanultakkal szemben is, ezért otthagyta a fénytant.
A magyar iparban szerzett nem túl biztató tapasztalatok után, András bevonult a seregbe, ami után egy katonai lapot kezdett szerkeszteni, pontosabban tervezni – és talán ez határozta meg a további pályafutását – emlékszik vissza.
Talán ez az élmény hajtja ma is Bencsik Andrást, aki már nem tudná elképzelni másképp az életét, bár nem így képzelte el a mai világot – na meg a szakmát - 40 évvel ezelőtt.
Az újságírónak nem áll rendelkezésére mindenkivel, így minden politikussal órákon át beszélni, faggatni őket, - mondja András, de a tényeket mégis kell közölni az emberekkel, amit sokszor nem egyszerű.
Egyet tehetünk, hogy nagyon tisztességesen bevalljuk, hogy mi milyen értékrendet képviselünk, vallunk és ennek szellemében közvetítjük, amit gondolunk
- mondta.
Bencsik András visszaemlékezett arra is, fiatal, huszonéves korában Csukás Istvánhoz hasonló író szeretett volna lenni, mesejátékokat akart írni. Igyekezett távol maradni a politikától, mert az egész nem érdekelte.
Később a Pesti Hírlaphoz került, a taxisblokád pedig választás elé állította őt. Hiszen, közvetlenül a rendszerváltozás után 1990-ben megemelték az üzemanyagok árát 25 forinttal, ami után a taxisok az egész országot gyakorlatilag megbénították.
- emlékezett vissza Bencsik András.
A teljes adás:
ECHO TV - A nemzet hangja - Őszintén