Magyar Narancsot, Figyelőt, Népszavát és Magyar Hírlapot is találtam a minisztériumba járatott sajtótermékek között. Ezek szerint ön mindkét oldalról szívesen tájékozódik?

Ez régen így volt, de töredelmesen be kell vallanom, hogy mostanában – mivel kevesebb időm van, mint bármikor korábban – nem olvasok rendszeresen lapokat.

Varga István korábbi fideszes képviselőtársuk, aki a napokban távozott a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumának éléről, úgy vélte, hogy a jobboldali sajtóból hiányzik a minőség, a mögöttes tartalom. Van ebben igazság?

Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.

Ha a sajtót nem is minősíti, a közbeszéd állapotáról mit gondol? Áder János államfő az újévi beszédében is utalt annak kifogásolható állapotára, amikor azt mondta, hogy mondhatunk nemet az elaljasult közbeszédre.

Ahogyan már korábban is elmondtam – éppen a köztársasági elnök úr egy korábbi, ugyancsak a közbeszéd állapotára vonatkozó kijelentése kapcsán – egyet értek azzal, hogy a politika számosságából adódóan a kormánypárti felelősség a közügyekben mindenért nagyobb. Ugyanakkor a kormánypártok felelőssége leginkább az ország állapotában ragadható meg. Nyilvánvaló, hogy azokat a döntéseket, amelyek az ország előrehaladását, sikerét vagy kudarcát meghatározzák a kormánytöbbség képes meghozni. Természetesen a közbeszéd állapota nem lényegtelen alfejezet. Egy-egy erősebb megjegyzés a mi oldalunkról is elhangzik, viszont az a kocsmai stílus, amely az ellenzék részéről általánossá vált, nálunk nem szokás. Még ha valaki nem is feltétlenül híve a kormánypártoknak, de meghallgatja mondjuk a miniszterelnök évértékelő beszédét, nem nehéz belátnia, hogy van egy világos eszmei alapokon nyugvó kormányzás, egyértelmű célokkal, értékrenddel és ennek megfelelően meghozott döntésekkel. Ma ezzel szemben álló alternatívát nem látunk a közéletben. Ráadásul a balliberális oldal mostanra a demokrácia alapszabályait sem fogadja el, viszont kiegészült a Jobbikkal is.

Balog Zoltán képviselői mandátuma visszaadását követően azt nyilatkozta, hogy amikor a humántárcát vezette, sokszor nem értett egyet az éles kormányzati kommunikációval és a „migránsozással”. Igazat ad neki?

Az elmúlt években mindig azt tapasztaltam, hogy Balog Zoltán szavai mögött van igazság. Éppen ezért egy hosszú és a legmélyebb morális és politikai megfontolásokat tárgyaló interjú egy mondatát kommentálni félreértés lenne. Tény, hogy a világon mindenhol, ahol demokratikus körülmények között dől el, hogy ki kerül kormányra és ki ellenzékbe, a kommunikáció a lehető legszélesebb réteget próbálja megszólítani. Ezért valójában nincs mit számon kérni azon, hogy a demokratikus politikai kommunikáció mindenhol a közérthetőségre, egyszerűsítésre és tömörítésre törekszik. A kérdés az, hogy van-e mélyebb tartalom az állítások mögött. A migráció elutasítása egyszerre politikai hívószó, és társadalompolitikai program. Ebből szuverenitás-felfogás, demográfiai program, a nemzeti kultúra védelme, a nő és férfi közötti egyenjogúság tisztelete, tehát magyar és európai jövőkép egyaránt következik.

A májusi európai parlamenti (EP) választásra milyen kampánnyal készülnek?

Nyugodt és erőteljes kampánnyal készülünk. Hiába lesz EP-választás, a kormánynak a mindennapi kormányzati feladatokat is el kell látnia, döntéseket kell hoznia. Ilyen a miniszterelnök által bejelentett családvédelmi akcióterv is, melyet ugyanígy fogadtunk volna el akkor is, ha nem lenne EP-kampány. Az elmúlt évek bebizonyították: Magyarországot az Európai Unióban a legeredményesebben a kormánypártok tudják képviselni, és az Európában zajló legfontosabb, a bevándorlásról szóló vitában az ellenzék, a Jobbiktól a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalícióig közösen a bevándorlás támogatására esküdött fel, de legalábbis azonnal letenné a fegyvert az uniós kvóták ránk erőszakolása előtt. Kizárólag akkor tud Magyarország megmenekülni a kötelező kvóta szerinti kényszerbetelepítéstől, és csak akkor tud hosszútávon a stabil határvédelem mellett kitartani, ha jelenlegi kormánypártoknak mindehhez itthon és európai szinten is kellő felhatalmazása van. Itthon ezt a felhatalmazást a tavalyi országgyűlési választáson megkaptuk, most pedig itt lesz a lehetőség, hogy e támogatás európai színtéren is nyilvánvalóvá váljon.

Mire számít, hogyan alakulnak át az erőviszonyok az EP-ben?

Legalább hangsúlyeltolódás lesz az európai összefogást támogató, az Európai Uniót mint intézményt helyesnek tartó, de azon belül a tagállami hatáskörök további csökkentését és különösen a bevándorlást elutasító politikai erők javára. Egy valami kijelenthető: Európát nehezebb lesz kormányozni, hiszen már most nincs meg a reális esélye annak, hogy a következő ötéves ciklusban az Európai Néppártnak (EPP) és a szocialistáknak együtt többsége legyen. Ilyen helyzet 1979 óta nem állt elő. Ami biztos, hogy egy sokkal fragmentáltabb, sokszínűbb parlament alakul meg.

A Fidesznek a Néppártban kell maradnia?

Mindig azt mondtuk, hogy a mi helyünk az Európai Néppártban van, és ezt most is így gondoljuk. Az Európai Parlament legerősebb pártja a Néppárt, amelynek legerősebb tagpártja a Fidesz, ezért kölcsönös érdek, hogy a Néppárt ne tolódjon el egy olyan liberális irányba, amely már érdemben nem különböztetné meg ezt a politikai családot egy Emmanuel Macron-féle tömörüléstől. Ezt csak a Fidesszel együtt sikerülhet megakadályozni.

Annegret Kramp-Karrenbauer, a német CDU új elnöke azért akarja a Fideszt a Néppártban tartani, mert szerinte amíg a Fidesz az EPP tagja, addig van esély a párbeszédre Orbán Viktor aggályos intézkedéseivel kapcsolatban. Erről az érvről mit gondol?

A CDU-tagság is érdek a Néppártban, és a CDU-nak is érdeke a Fidesz tagsága, mert ma ez a legerősebb garanciája annak, hogy az a kereszténydemokrata gondolat, amelyet a párt már a nevében is feltüntet, ne váljon teljesen tartalomnélkülivé.
 
Az újabb Magyarországgal foglalkozó vitára nem mentek el, mondván, hogy az kampányesemény. A vita apropóját több ügy, köztük a CEU költözése, a közigazgatási bíróságok létrehozása, valamint a munka törvénykönyvének módosítása adta. Ezekben az ügyekben miért nem akarták megvédeni az álláspontjukat?
 
A vita lefolyása igazolta, hogy helyesen döntött a kormány, amikor a távolmaradásról határozott. Ezen az eseményen nem csupán a magyar kormány, de az EP-képviselők sem voltak jelen, a vita különböző szakaszaiban húsz-huszonöt ember lézengett a hétszázötven képviselőt számláló EP-ben. Ráadásul, mivel nagyjából az összes magyar képviselő jelen volt, valójában csak Judith Sargentini asszony, és a Magyarország iránt a tömeges bevándorlás megakadályozása miatt engesztelhetetlen gyűlöletet érző Frans Timmermans európai bizottsági (EB) alelnök akart foglalkozni Magyarországgal. Nem lett volna értelme ezt a baráti kört megzavarni és az amúgy komolytalan, súlytalan és primitív vitának komolyságot adni a jelenlétünk által.
 
Az egyik, Magyarországgal kapcsolatban gyakran kritikát megfogalmazó EP-képviselő pont Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője, akinek csúcsjelöltségét az EB elnöki posztjára a Fidesz is támogatta. Weber korábban többek között azt mondta, megérti Magyarország multikulturális Európát érintő aggodalmait, de a terhek tisztességes elosztása és az európai szolidaritás nélküli megoldás elfogadhatatlan. Megválasztása esetén hajlandó lesz a Fidesz a kompromisszumokra?
 
Manfred Weber támogatása a bizottság néppárti elnökjelöltjének a legjobb bizonyíték arra, hogy milyen kompromisszumkészek vagyunk. Az Európai Unióban mára olyan véleménykülönbségek vannak a tagállamok között, hogy nehéz tökéletesebb megoldást megtalálni, így mindig az adott helyzetben az ország számára elérhető legjobb egyezségre kell törekedni. Manfred Weber jelöltsége és az ő támogatása a részünkről egy ilyen megoldás. A korábban esélyes jelöltek közül a Néppárt frakcióvezetője kiemelkedően a legalkalmasabb, ezért támogattuk őt. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet értenénk Manfred Weberrel, hozzáteszem, sokszor ő sem ért egyet saját pártjával. Emlékezzünk csak arra, amikor a Sargentini-jelentést valamennyi CSU-s párttársa elutasította, ő viszont karrierszempontoktól vezettetve megszavazta. Mivel jó eséllyel az EPP a legnagyobb frakció lesz, így valószínűleg bizottsági elnök lehet. Kérdés, hogy utána parlamenti többséget miként próbál teremteni. Mi szerencsétlennek tartanánk, ha a Néppárt listavezetője idő előtt elköteleződne egy bevándorláspárti, zöld, balliberális irányba. Bár Manfred Weber nyilatkozatait hallva fennáll ennek a veszélye, de őt régebbről ismerve bízunk abban, hogy saját jövője mellett az Európa jövőjéért viselt felelősségével is tisztában van.
 
Azért az tény, hogy a Fidesz nem volt hajlandó kompromisszumokra a bevándorlás kérdésében az elmúlt években. A legutóbb a kormány egyedüliként megvétózta az EU–Arab Liga csúcstalálkozó megállapodását, pedig annak a célja az lett volna, hogy az arab államok több menekültet fogadjanak be.
 
Ezt kellett volna leírni, és akkor támogattuk volna a megállapodást.
 
Pontosan mit kifogásolnak?
 
Amennyiben ezek a nemzetközi dokumentumok azt is tartalmazzák, hogy a migráció milyen csodálatos, mindenki támogatására érdemes jelenség, vagy csak utalnak olyan ENSZ-határozatokra, amelyek ezt deklarálják, akkor többet veszítünk, mint amennyit nyerünk az elfogadással. Abban a pillanatban, hogy ezt megszavazzuk, az egyezménynek nem arra a részére fognak hivatkozni, amely a bevándorlók megállítását szorgalmazza, hanem arra, amely szerint a migrációt már mindenki támogatja az EU-ban. Erre pedig Magyarországot nem lehet kényszeríteni. Mi szabadon döntünk arról, hogy a migráció kérdéséről mit gondolunk, és ehhez a jogunkhoz ragaszkodunk is.
 
Orbán Viktor a legutóbbi nemzeti konzultáció eredményével összefüggésben jelezte, önt kérte fel arra, hogy összefoglalja a gyermekvédelem modern kori kihívásait és az arra adható kormányzati válaszokat. Hol tart ebben a munkában?
 
Orbán Balázs államtitkár úr vezetésével már dolgozunk egy javaslatcsomagon, amely két héten belül elkészül. A cél, hogy a gyermekvédelmi szabályokat tekintsük át, és ha szükséges, akkor a gyermekek védelme érdekében fogadjunk el olyan szabályokat, amelyek garantálják, hogy akár a tömegtájékoztatásban, akár az élet más területein egy hat, nyolc, vagy tíz éves gyermeknek ne kelljen se erőszakkal találkoznia, se olyan jelenséget megtapasztalnia, amely az ép testi vagy lelki fejlődését veszélyeztetné. 

Magyar Hírlap