A bíróság B. Zoltánt két év hat hónap, D. Józsefet pedig két év végrehajtandó fogházbüntetésre ítélte gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás és a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt.
    
A harmad-, negyed-, ötöd-, hatod-, nyolcad- és tizennegyedrendű vádlott felfüggesztett szabadságvesztést, a hetedrendű pénzbüntetést, a tizenharmadrendű pedig megrovást kapott.
    
Minden vádpont alól felmentett a törvényszék öt vádlottat.
    
Németh Miklós bíró mintegy öt órán keresztül ismertette, hogy a vádlottak több foglalkozási szabályt megszegtek 2009-től. Egyebek mellett olyan technológiai változtatásokat vezettek be, amelyek eltértek a hatóságilag engedélyezettektől, és nem tartottak be több üzemeltetési szabályt. Ennek következtében a katasztrófa napján a tározóban lévő lúgos víz mennyisége meghaladta az üzemeltetési szabályok szerinti maximumot, és a lúgosság koncentrációja is magasabb volt az engedélyezettnél.
    
Ha a víz mennyisége és a lúgossága nem több a megengedettnél, a kiömlő iszap kevesebb sérülést okozott volna - mondta.
    
2010 nyarán a tízes kazetta északi gátján - amely az építkezés befejezése óta süllyedt - a szintkiegyenlítés közben nem tárták fel a süllyedés okát. A gát átszakadása később a rendellenesen megsüllyedt és feltöltött szakaszon történt.
    
A bíró azt mondta: a gát szakadásának oka az északi gát alatti altalaj tönkremenetele miatti talajtörés volt, amely tervezői, kivitelezői hiányosságokra és hatósági mulasztásokra vezethető vissza.
    
Hozzátette: a vádlottak mulasztásai hozzájárultak a katasztrófához, mert nem törődtek a gátszakadásra figyelmeztető jelekkel, és a környezetvédelmi hatóságot is megtévesztették egy besorolási eljárásnál. Ennek következtében a kazetta besorolása nem a jogszabályoknak megfelelően történt. Ha veszélyes anyagként kezelték volna a lúgos szállítóvizet, a kazettát már 2009-ben be kellett volna zárni - hangsúlyozta.
    
Kiemelte, hogy a vádlottak gondatlanságból nem vagy csak késedelemmel értesítették a hatóságokat a katasztrófa után, nem adtak tájékoztatást a kiáramlott anyag lúgosságáról és a szükséges óvintézkedésekről.
    
Hozzátette ugyanakkor, hogy ha a vádlottak értesítési kötelezettségeiknek haladéktalanul eleget tettek volna, Kolontár esetében az sem segített volna, mert az árhullám percek alatt elérte a települést.
    
A bíró azt mondta: nem volt helytálló a vádlottak azon védekezése, hogy a kárelhárítási terv csak az üzemre vonatkozott, mert a tározóhoz nagyon közel helyezkedik el Kolontár és a Torna-patak is, ezért "egyértelmű, hogy a terv nem vonatkoztatható csak az üzemre".
    
Az elsőrendű vádlott, B. Zoltán esetében megállapították, hogy a katasztrófa után Devecserben szándékosan félrevezető nyilatkozott adott a kiömlött anyag veszélyességéről, ami gátolhatta a katasztrófa következményeinek enyhítését.
    
Németh Miklós közölte: az első-, másod- és harmadrendű vádlott esetében a törvényi minimumot alkalmazta a büntetés kiszabásakor.
    
Az ítélet a tizenkettedrendű vádlott esetében jogerős, a többi vádlottnál nem.
    
Fejes Péter ügyész 13 vádlott terhére jelentett be fellebbezést, egyebek mellett a bűnösség és minősítés megállapítása, valamint súlyosbítás miatt.
    
Az ügyész az ítéletet részben megalapozatlannak tartja, mert a bíróság bizonyítási indítványokat utasított el, nem zárta ki a vádlottak egyik magánszakértőjének igazságügyi szakértőként kirendelését és szakvéleményét, és meglátása szerint nem teljesítette a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésének egyes iránymutatásait.
    
A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el, a katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált.

MTI