– Holnap már a jövő évi költségvetés finanszírozásáról számol be a pénzügyminiszter, amelyhez kapcsolódóan nyilván az idei főbb eredmények és folyamatok is szóba kerülnek. Ön szerint milyen pénzügyi évet tudhatunk magunk mögött 2018-ban?
– Egy ország gazdasági-pénzügyi helyzete esetében a hétköznapi embert a végeredmény érdekli: lesz-e nyugdíjprémium, van-e állása, mennyiért tankol és hány forintot hagy a kasszánál a bevásárlásnál. Nehezebb, avagy könnyebb most az élete? A vállalkozás vezetőjének pedig az a fontos, hogy mennyi adót fizet, talál-e megfelelő munkaerőt, illetve tud-e cégénél fejleszteni. Úgy látom, hogy jelenleg a rendszerváltozás óta eltelt, megközelítően három évtized legsikeresebb időszakát éljük, az Európai Unió egyik legdinamikusabban bővülő gazdasága lettünk az idén. Ez többek között a jól összehangolt szabályozásnak és a támogató vállalati-munkavállalói környezetnek is köszönhető. Igaz, némileg befolyásolt bennünket a nemzetközi térség gazdasági ciklikussága is, ám szerencsére ettől függetleníteni tudtuk magunkat. A makrogazdasági folyamatok alakulását kedvezően befolyásolta, hogy immár öt éve a költségvetés pénzügyi egyensúlyban van, az államadósság folyamatosan csökken, mértéke az elmúlt nyolc évben 15 százalékkal mérséklődött. Ezen belül a devizaadósság az egyharmadára esett vissza, a vállalati és a lakossági ügyfelek köréből eltűnt a devizahitel. A magyar gazdasági növekedés az idei harmadik negyedévben az uniós tagállamok átlagának két és félszeresét érte el, a bruttó hazai termék mértéke 5,2 százalékkel múlta felül a tavalyi hasonló időszakét. Így éves szinten is 4 százalék feletti növekedésre számíthatunk. Az 1995 óta rendelkezésre álló adatok alapján soha korábban nem volt ilyen erős felfutás hazánkban.

– Mi áll e meglehetősen dinamikus bővülés mögött?
– A stabil és jó gazdaságunk. Ez tette lehetővé az idén is a nyugdíjprémium kifizetését több mint 2,5 millió nyugdíjasnak és nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek, amely 41,2 milliárd forint kiadást jelentett. Az első három negyedév adatai alapján, a fogyasztási oldalt nézve, a legfőbb húzóerő a belföldi felhasználás maradt. A termelési oldalon az építőipar továbbra is dinamikus növekedése és a mezőgazdaság jó teljesítménye járult hozzá jelentősen a sikerhez, s mindezek mellett nem szabad megfeledkezni az uniós forrásokról sem. Egységes szakértői vélemények szerint 3-3,5 százalék között várható a jövő évi gazdasági növekedés, és ez nem áll távol a megelőző öt esztendő átlagától.

– E kedvező folyamatok tükrében, ahogy ön fogalmazott, a „hétköznapi ember” számára most mennyit ér a pénzünk?
– Valóban az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi, mennyibe kerül, azaz mennyit ér a forint. Az infláció, tehát az áremelkedés átlagos mértéke minimális szinten, nulla és három százalék között ingadozik. Az üzemanyagárak, az élelmiszerárak emelkedése viszont mindig erősíti a pénzromlást. Miközben néhány százalékos drágulásra pedig szükség van a kedvező gazdasági pálya kialakulásához, hiszen a drágulás emeli az adóbevételeket, jót tesz a költségvetési egyenlegnek és a cégek bevételei nőnek. Az árak alakulására az év első nyolc hónapjában a világpiaci hatások mellett a lakosság javuló jövedelmi helyzete és a forint tartós nyári gyengélkedése miatt bekövetkezett értékvesztése egyaránt hatással voltak. A lényeg, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank „kézben tartsa” a gazdaságot.

– Kik lehetnek a jó eredmények legfőbb haszonélvezői?
– A makrogazdasági pálya sikerét ma már a családok-háztartások is élvezik; 2013 óta több mint 70 százalékkal emelkedett a reálbér, amelyhez jelentős mértékben hozzájárul az idei 11 százalékos fizetésnövekedés is. A kormány mindent elkövet, hogy a növekedés jótékony hatásai a családokat is elérjék, sőt széles körben, immár 15 millió forint erejéig támogatják a gyermeket vállaló fiatal párokat. A jegybank eközben ügyel arra, hogy az infláció ne vigye el a jövedelmek reálértékét, folyamatos a kontroll a pénzromlás mértéke felett. Amennyi a névleges béremelkedés, lényegében ugyanannyi a reálbér-emelkedés is, hiszen az infláció minimális. A folyamatos adó- és járulékcsökkentéseket is figyelembe véve pedig azt mondhatjuk: a helyzet egészen kiváló.

– Hogyan értékelné a munkaerőpiaci eredményeket?
– A garantált bérminimum 12 százalékkal lett több, 161 ezer helyett 180 ezer forintra ugrott, a bruttó átlagkereset pedig meghaladta a 240 ezer forintot. Mindezzel történelmi pillanatnak lehetünk tanúi: mostanra a munkanélküliek aránya is alig éri el a 3 százalékot. Sőt az augusztus–októberi három hónapos időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma először lépte át a 4,5 milliót. Vagyis elértük a teljes foglalkoztatottságot, azaz majdnem mindenki dolgozik, aki munkaképes. Sőt a munkaerőpiacon szakemberhiány váltotta fel a korábbi túlkínálatot. Elérkezett a 13. havi fizetések ideje is: a Workmania felmérése szerint a magyar munkavállalók 14 százaléka kapott ilyen típusú juttatást novemberi, illetve decemberi bére mellé, átlagosan 332 ezer forintot. A 13. havi bér egyébként zömében a nagyobb tőkével működő, külföldi magántulajdonú vállalatoknál jellemző.

– Bár az év végi ünnepek előtt nem ritkaság a tumultus az üzletekben, az idén extrém magas adatokat jeleznek előre. Egyébként is ennyire meglódult a fogyasztás?
– Komoly trendforduló időszakát éljük. Míg a tíz évvel ezelőtt kirobbant gazdasági válság miatt 2008 és 2012 között jelentősen csökkent a háztartások fogyasztása, azóta ez a folyamat épp az ellenkezőjére fordul. Mi több, egyenesen a gazdasági növekedés egyik fő motorjává vált Magyarországon. Mindez köszönhető az emelkedő reálbéreknek, amelyben a keresetnövekedés mellett az alacsony inflációnak volt kulcsszerepe. Továbbá kedvezően alakult a munkapiaci helyzet, illetve felfutott a banki hitelezés is. Míg egy-egy honfitársunk két évvel ezelőtt csupán 77 ezer forintot költött havonta szükségleteinek kielégítésére, ez az összeg tavaly elérte a 83 ezer, idén pedig már megközelítette a 89 ezer forintot. Az összkiadásokon belül alaposan felkúszott az élelmiszerrel és lakásfenntartással, valamint a hírközléssel, technológiai eszközökkel kapcsolatos költések aránya. Az elmúlt évek bérpolitikája jobbára felzárkóztató volt, a nyugat-európai országoktól való 75 százalékos bérdeficitünket próbálták enyhíteni. Ám a hangsúly most a termelékenységre tevődik, vagyis a további béremelések alapja a többlet és a még hatékonyabb munkavégzés lehet.

– Mást se hallunk, csak azt, hogy fokozni kell a versenyképességet. Ön szerint?
– Nem lehet elégszer hangsúlyozni, a versenyképességet még tovább kell erősíteni. E célt szolgálja a Magyar Nemzeti Bank beruházásokat támogató növekedési hitelprogramja (NHP). Ennek három szakaszában több mint negyvenezer vállalkozás jutott fejlesztési forráshoz, összesen 2800 milliárd forint erejéig. Ám fontosnak tartom, hogy a támogatások ellenére a magyar vállalkozásoknak a piaci viszonyokhoz jobban hozzá kell edződniük. Január elejétől újabb programot indít a jegybank, elsősorban a kis és közepes méretű vállalkozások megsegítésére, NHP fix néven. Ennek célja a hitelszerkezetek átalakítása, a hosszú lejáratú és rögzített kamatozású kölcsönök részarányának növelése.

– A versenyképesség egyik sarkalatos pontja az innováció, ám e téren nem állunk túl jól. Milyen módon lehetne a pozíciónkon javítani?
– Kiemelten fontos lenne a fejlesztésekre költött összegek jelentős emelése. Az eddig felsorolt kedvező változásokkal ellentétben, hazánk a 28 európai uniós ország ranglistáján, az innovációs képesség tekintetében csupán a 22. helyen áll, miután az elmúlt néhány évben a GDP 1,39 százalékáról 1,22-re apadtak az innovációs kiadások. A számítások azonban biztatóak: ez az arány, megfelelő ráfordítás mellett, két éven belül 1,8 százalékra emelhető.

– Szinte csupa sikersztorit említett. Ha ez így van, akkor a nemzetközi hitelminősítők az idén miért nem emelték a befektetők szempontjából is kedvezőbb kategóriá-ba Magyarországot?
– Azért, mert a hitelminősítők értékítéletétől a nemzetközi tőke már nagymértékben függetlenítette magát. Amennyiben a befektetők jónak, biztonságosnak ítélnek meg egy országot, akkor hitelminősítői pedigré híján is szívesen hozzák ide a pénzüket. Márpedig a külföldiek előszeretettel vásárolják a magyar állampapírt, folyamatosan érkezik hazánkba a határon túlról a működőtőke, javulnak az államháztartási pozíciók. Most tényleg el lehet mondani: „a kutya ugat, a karaván halad”.

– Ezzel a hasonlattal a beruházások számának és összegének emelkedésére is utal?
– Ha nem is történt hitelminősítői feljavítás, a számok önmagukért beszélnek: az elmúlt évek során több nagy volumenű kapacitásfejlesztő vállalati beruházást indítottak el hazánkban, és számos újat is bejelentettek. Ezek közül kiemelkedik a Mercedes és a Mol már zajló bővítése, illetve az idén meghirdetett BMW-beruházás, amely alaphangon 0,5 százalékkal növeli a gazdaság bővülését. A jármű- és vegyipari korszerűsítések mellett az élelmiszeriparban, az építőiparban és a gépgyártásban is számos nagyobb fejlesztés valósul meg. Ezzel mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára ösztönző helyzet alakult ki arra, hogy többet termeljenek és több jövedelmet érjenek el.

– Mennyiben alakult át Magyarország nemzetközi függősége?
– Tíz évvel a nemzetközi gazdasági-pénzügyi válság kitörése után Magyarország ma már csak kismértékben függ a külföldi fizetőeszközök árfolyamváltozásától. Ennek következtében mind költségvetési, mind vállalati és lakossági szinten is lényegesen mérséklődött az olyan típusú veszély, amilyennel egy évtizede kellett szembe néznünk.

– Hátradőlhetünk?
– Azért csak óvatosan. A világban terebélyesedő válság elővigyázatosságra int: tovább kell csökkenteni az államadósságot és erősíteni a vállalatok versenyképességét.

– Milyen típusú válság kialakulásától tart?
– Véleményem szerint ha ez bekövetkezne, akkor az új krízis nem banki, hanem adósságválság lesz. Félő, hogy a nemzetgazdaságok, főleg a feltörekvő piacgazdaságok – amelyeknél hetven százalékkal nőtt az államadósság –, nem tudják majd a törlesztéshez szükséges kamatokat és tőkét kigazdálkodni. Az elmúlt nyolc év sikeres válságkezelése miatt ez bennünket várhatóan kevésbé érinthet. Míg a brexit annál inkább, ami a világkereskedelmet és a geopolitikai helyzetet is alaposan átrajzolja.

– Vajon milyen „kezek mozgatják a rajzceruzát”?
– Idén a világgazdasági folyamatok középpontjában elsősorban az Egyesült Államokban meghozott gazdaságpolitikai döntések, mint például az alapkamat emelése, vámpolitika álltak. A meghatározó gazdasági szereplők közül 2018 második negyedévében Kína és az USA gazdasági teljesítménye meghaladta a korábbi időszakét, az egész EU bővülése viszont gyengébb volt, mint tavaly. Jövőre fékezheti az USA gazdaságának bővülését a sorozatos alapkamat-emelés. Jó hír viszont, hogy az amerikai infláció továbbra is mérsékelt, így az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed számára marad manőverezési lehetőség, amennyiben túlságosan szigorú monetáris politika alkalmazására kényszerülne.

Bódy Géza
Magyar Idők