– A legfrissebb adatok szerint a magyar gazdaság öt százaléknál is nagyobb mértékben növekedett a harmadik negyedévben. Az érték egyes szakértők szerint egészen kiváló, mások a legkülönfélébb érvekre hivatkozva kétségeket hangoztatnak. Ön miképpen ítéli meg az adat jelentőségét?
– A magyar GDP a harmadik negyedévben 5,2 százalékkal bővült, az érték az elmúlt két és fél évtized legjobb adatának számít. Ha ebből indulunk ki, nyilvánvaló, hogy kiemelkedő időszakát éli a hazai gazdaság. Nemzetközi összevetésben is említésre méltó a teljesítményünk, a magyar mutató ugyanis az uniós átlag két és félszeresét meghaladó bővülésről árulkodik. Az adatok elemzésekor egyébként az a legfőbb kérdés, mi alapozta meg az 5,2 százalékos GDP-értéket. A gazdaság remek eredményében nyilván van szerepük a nemzetközi történéseknek és bizonyos kivételes eseteknek is, de az alapvetést egyes kormányzati intézkedések adják. Ezek közül a legfontosabb a 2016-ban megkötött hatéves bérmegállapodás, valamint az, hogy mára beérett a munkahelyteremtő intézkedések gyümölcse.

– Ha már a béreket említette: itt az év vége, sok helyütt kerülnek szóba a jövő évi fizetések. Ön szerint a következőkben is folytatódnak az utóbbi időszak béremelései?
– Úgy fogalmaznék: a béremeléseknek folytatódniuk kell, ennek kapcsán azonban érdemes felidézni a rendszerváltás korszakát. Abban az időszakban a külföldi befektetők nem utolsósorban azért jöttek ide, mert Magyarország olcsó hely volt: olcsó volt itt az élet, a lakás és a munkaerő is. Azt ugyanakkor jó tudni, hogy ez a stratégia nem vezethet hosszabb távon sikerre. Magyarország – már csak méreténél fogva is – soha nem fog tudni nagy államokkal versenyezni a költségek ügyé­ben: mindig akad majd olyan hely, ahol jóval több a munkaerő és sokkal kisebb fizetést kell adni a helybe­lieknek. Magyarországnak ezért mással kell próbálkoznia: olcsó helyett hatékony munkaerőre és ezzel hatékony termelésre van szükség.

– A hatékonyság növelhető például robotok rendszerbe állításával, a különféle gyártási és más folyamatok elektronizálásával?
– Természetesen igen, a kérdés inkább az, hogy a robotizáció társadalmi hatásait, költségét miként lehet kezelni. A robotok, az elektronikus megoldások kétségkívül alkalmasak arra, hogy enyhítsék a munkaerőhiányt, de nincs kizárva, hogy a folyamat nem áll meg, s idővel a robotok olyan mennyiségben váltják ki az emberi munkát, hogy végül emelkedésnek indul a munkanélküliség. Jelenleg azonban erről szó sincs, a robotizáció csak mostanában indult meg, s nemcsak idehaza, hanem az egész világban. Jelenleg tehát még időben vagyunk. Ahhoz, hogy ennek a folyamatnak – úgy is mondhatjuk, a legújabb ipari forradalomnak – hazánk is részese legyen, szükség lehet arra is, hogy az állam adott esetben megfelelő támogatást, ösztönzést nyújtson a robotizációban részt vevő vállalkozásoknak.

– A kormányzat az utóbbi időben a gyermeket nevelő szülőknek egyre nagyobb támogatást, ösztönzést kínál. Számíthatnak újabb intézkedésekre a családok?
– A legutóbbi fontos változás éppen a hónap elején lépett életbe, december elseje óta a kétgyermekes családok is igényelhetnek kedvezményes kölcsönt tízmillió forint erejéig, a háromgyermekesek pedig már 15 mil­liós hitelt vehetnek fel új lakás építésére vagy vásárlására. A jövő kapcsán azt mondhatom, hogy több családtámogatási konstrukció is napirenden van, jelenleg az egyeztetések folynak a részletek kapcsán. A szóba jöhető megoldások között szerepel például az úgynevezett falusi csok is. A kormány felfogása ez ügyben egyébként nem változott meg: a családok támogatása elsőbbséget élvez, s gondoskodni kell a megfelelő pénzügyi alapokról is. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek kellő anyagi lehetőséget, mozgásteret teremtenek, de korántsem olyan rizikósak, mint például a korábbi devizahitelek voltak.

– A külföldi pénznemben nyilvántartott kölcsönök rendkívüli károkat okoztak a gazdaságban, ahogy törést jelentettek számos család életében is. A hitelezési és más tényezők mit mutatnak, a néhány évvel ezelőtti kártételek óvatosabbá tették a magyar társadalmat?
– Nem feltétlenül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyes kockázatos, de nagy haszonnal kecsegtető megoldások iránt némelykor még mindig akad érdeklődés. Ennek feltehetően az az oka, hogy az átlagos fogyasztó pénzügyi ismeretei nem túl széles körűek, olykor alapvető pénzügyi fogalmak sem közismertek. Ezen a helyzeten talán úgy lehet változtatni, hogy már az iskolában részletes ismereteket sajátíthatnak el a kisiskolások, a fiatalok. S nem csak arról kell sok szót ejteni, hogy mi a teendő akkor, ha pénzre van szükség. Az is lényeges, hogy a fogyasztó milyen megoldások közül választhat, ha megtakarítana, ha van félretehető pénze.

– Sokan a párnacihában tartják megtakarításaikat, emiatt nagy összegű készpénz van a lakosságnál. Milyen következményei lehetnek ennek?
– Adataink szerint nagyjából 5500 milliárd forintnyi készpénz forog ma a gazdaságban, ennek a hatalmas mennyiségű készpénznek a kezelése pedig nem olcsó. A bankókat és az érméket ugyanis pótolni, szállítani és őrizni kell, az előállítási és más költségek egy évben több mint 400 milliárd forintba kerülnek. Ezt a summát ráadásul jórészt a lakosságnak kell kifizetnie, a készpénz kezelésének költségei ugyanis beépülnek a különféle szolgáltatások ellenértékébe. A százmilliárdos tételt – úgy hiszem – értelmesebben is el lehetne költeni, akár adó- és más terhek csökkentésére, akár különféle fejlesztések finanszírozására. A készpénzállomány csökkentése egyébként amiatt is lényeges, mert minél több a bankó, annál nagyobb annak az esélye, hogy egyesek jogsértő cselekményekkel, így például adócsalással vagy pénzmosással, esetleg korrupcióval próbálkoznak. A megoldást jelentő lehetőségek között szerepel a bankkártyaterminálok számának emelése vagy a mobilalapú fizetési módszerek elterjedése.

Magyar Idők