Futószalagon tárgyalja az Európai Unió bírósága a magyar devizahiteles ügyeket. Bár az állításban van némi túlzás, de az tény, hogy a Luxembourgban székelő ítélkező testület mostanában gyakran foglal állást olyan perek kapcsán, amelyek a korábban idehaza megkötött, külföldi pénznemben nyilvántartott kölcsönök miatt kezdődtek meg. 
 
Legutóbb szeptemberben hozott nagy visszhangot kiváltó döntést a bírói fórum, s most máris újabb eset került terítékére. Tegnap ugyanis Nils Walh, az uniós bíróság svéd szakértője, úgynevezett főtanácsnoka közzétette, milyen szakmai véleményt fogalmazott meg az egyik magyar ügyről.

– A főtanácsnok független, pártatlan állásfoglalása nem végleges döntés, az csupán hozzásegítheti az Európai Bíróságot az ítélet kialakításához. A luxembourgi testület hamarosan meg is hozza határozatát – mondta a Magyar Időknek a kinti ügymenet kapcsán Lehóczki Balázs. Az uniós bíróság magyar munkatársa ezután röviden összefoglalta, miről szól a mostani eset, s miként vélekedett arról szakmai véleményében a főtanácsnok.

Luxembourgot a Budai Központi Kerületi Bíróság egy hazai per miatt kereste meg, és több kérdés kapcsán kérte az uniós jog értelmezését. A beadvány az árfolyamkockázatra is kitérve lényegében azt firtatta, megfelelnek-e az uniós jog elvárásainak azok a passzusok, amelyekkel a magyar törvényhozás annak idején módosította a devizahitel-szerződéseket, eltávolítva azokból egyes tisztességtelen pontokat.

– A főtanácsnok több fontos megállapítást is tett – kezdte a tegnap közölt szakértői vélemény bemutatását Lehóczki Balázs. Nils Wahl szerint a magyar rendelkezések összhangban vannak az uniós jog előírásaival, a honi passzusok követik azt a célt, amit az EU normái meghatároznak. A magyar törvény ugyanis a tisztességtelen feltételt kitörölte az adott szerződésekből, ám a megállapodások a többi elemmel, ponttal érvényben maradtak.

– A főtanácsnok szerint ez a magoldás megfelel az uniós kívánalmaknak – mondta Lehóczki Balázs, majd hozzátette: a svéd szakember azt javasolja az uniós bíráknak, hogy bizonyos más jelentős tényezőkre is hívják fel a magyar ítélkezés – és ezzel a honi jogkereső közönség – figyelmét. Először is arra, hogy a szerződés egészének megsemmisítése – főszabály szerint – azzal jár, hogy az egyébként részletekben megfizetendő, fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ez pedig könnyen nehéz helyzetbe hozhatja a fogyasztót.

Másrészt kitért az árfolyamkockázat kérdésére: az árfolyamok ingadozásából fakadó veszteség az ügyfelet terheli ugyan, de nem elég önmagában csak ezt elemezni, a szerződés egészét, vagyis minden előnyt és hátrányt mérlegre kell tenni.

Lehóczki Balázs szerint figyelemre méltó az a főtanácsnoki álláspont is, miszerint a magyar bíró kimondhatja egy-egy szerződési feltétel tisztességtelenségét, ezzel eltávolíthatja azt a megállapodásból, ám a kontraktus tartalmát más módon nem változtathatja meg. Emellett bármely honi bíróság elemezheti például az árfolyamkockázat viseléséről rendelkező kikötést, de azt csak akkor hagyhatja el a szerződésből, ha bebizonyosodott a passzus tisztességtelensége.

Mint Lehóczki Balázstól a Magyar Idők megtudta, a luxembourgi testület előtt öt másik magyar ügy is szerepel. Ezek idővel szintén sorra kerülnek majd.

Magyar Idők