A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált tanulmányukban a kanadai Trent Egyetem és az angliai Manchesteri Egyetem kutatói az 1790 és 1890 közötti időszakra koncentrálva elemezték a patkányok táplálkozási szokásait Torontóban - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. Noha az emberiség hosszú ideje él együtt patkányokkal, mégsem ismeri pontosan az életmódjukat - írta Eric Guiry és Michael Buckley. Annak érdekében, hogy jobban megismerje ezeket a rágcsálókat, a kutatópáros múzeumokban, egyetemeken és Torontóban, valamint környékén tevékenykedő régészek által őrzött patkánymaradványokat vizsgált. 

A szakemberek első lépésben molekuláris vizsgálatnak vetették alá a patkányokat, hogy kiszűrjenek minden egyedet, amely nem a vándorpatkányok (Rattus norvegicus) közé tartozott. Buckley-ék szén- és nitrogénizotóp-elemzéssel tanulmányozták a patkányok csontjainak proteintartalmát. Ennek alapján pontos képet kaptak arról, hogy mivel táplálkoztak a 19. századi Kanadában élő rágcsálók. Az eredmények szerint a városi környezetben élő patkányok étrendje sokkal homogénebb és stabilabb, mint vidéki társaiké, függetlenül attól, hogy egy adott város mely területén élnek. 

A városi patkányok rengeteg húst fogyasztanak. Ezzel szemben a gyéren lakott vidéki területek patkánypopulációinak étrendjében csupán szerény mennyiségű hús szerepel, vagy egyáltalán nincs is. A városokban élő patkányok több táplálékforrásból is válogathatnak, és ezeken a forrásokon csak nagyon ritkán kell osztozkodniuk más állatokkal. Emellett több menedék áll rendelkezésükre a természeti erőkkel vívott harcban. 

A vidéken élő patkányoknak mindeközben a mosómedvékkel és egyéb állatokkal is meg kell küzdeniük a táplálékért.

MTI