Tüntessünk! Ezt ordítja eltorzult arccal a mindenkori szélsőséges, jól megnyomva az ’s’ hangot és elnyújtva az ’ü’-t, ha politikára terelődik a szó. Tüntessünk, rikácsolja most Ujhelyi Istvántól Gyurcsány Ferencig minden sikertelen politikus, akik évek óta nem értik, ők miért vesztenek, és miért nyer mindig a Fidesz. 
 
Most vérszemet kaptak, mert saját győzelmüknek tudják be, hogy 448 migránspárti képviselő – példátlan eljárási trükközés során, csalással – keresztülerőltette a hazugságoktól, csúsztatásoktól, tévedésektől hemzsegő Sargentini-jelentést az Európai Parlamenten. 
 
Hazáját szerető, józanul gondolkodó embernek már attól is összeszorul a gyomra, ha azon kapja az önmagát magyarnak valló közösség bármelyik tagját, hogy az örül a demokratikusan megválasztott kormány meghurcolásának, a miniszterelnök minősíthetetlen hangnemben történő megtámadásának. 
 
De amikor azt látjuk, hogy ezek a többször levitézlett figurák nem csupán örülnek, hanem közvetve vagy közvetlenül tevékenyen részt is vettek a folyamatban a hazugsággyűjtemény megszövegezésétől kezdve a megszavazásáig, inkább a felháborodás nő nagyobbra bennünk. Az pedig végképp kicsap minden biztosítékot, amikor ezt a Magyarország ellen irányuló, példátlan nemzetközi lejárató akciót egyesek, önmagukat magyarnak valló emberek saját győzelmükként próbálják megünnepelni. 
 
Odáig jutottunk, hogy hazaárulók nevezik magukat hazafinak. Egyikük megszállott módon érvelt amellett, hogy vonják meg nemzetének szavazati jogát és a népének járó uniós pénzeket, miközben kokárdát lobogtatott kezében, mint akinek a gyűlölet végképp elvette az eszét. 
 
És a delírium nem szűnik, már ott tartanak, hogy lemondásra szólítják fel azt a miniszterelnököt, aki határozottan kiállt a magyarok ­érdekeiért egy fölfoghatatlanul ellenséges közegben. Azt a politikust minősítgetik alkalmatlannak, aki 108 oldalas összeállításban mutatta ki a jelentés legsúlyosabb hiányosságait, de ez senkit nem érdekelt az uniós alapértékek legnagyobb dicsőségére. Mert ők még mindig jobban tudják, mi az ország érdeke, mi a demokrácia, a jogállam, csak valaki hallgattassa már el azokat, akik nem értenek velük egyet. 
 
El kell keserítenem ezt a végtelenül öntelt, pökhendi társaságot. A magyar társadalom többsége nem vevő erre a politikai hazárdjátékra. A morális hazaárulók pártjainak népszerűsége Sargentini és tettestársai ámokfutásának ideje alatt is folyamatosan csökkent. Vitán felüli, hogy az Orbán Viktor ellen folytatott évtizedes gyűlöletkampánynak mára beérett a gyümölcse, aminek következtében nem elhanyagolható azon honfitársaink létszáma, akiket elvakít a beléjük oltott fóbia, és kaphatók a káoszban érdekeltek akcióira. De nincsenek többen, mint azok, akiket még nagyobb egységbe kovácsolt, még elszántabbá tett az a szégyenteljes támadássorozat, aminek egyik állomása volt az, ami Strasbourgban történt. 
 
Ez a hárommilliós tábor soha nem felejti Gyurcsány félelemmel vegyes dühtől elfúló sziszegését, amikor ezzel a mondattal állította idegen érdekek zsoldjába a teljes balliberális oldalt 2010-ben: „Bennünket legyőzhettek, de az Európai Uniót úgysem tudják legyőzni!” Ezzel adta ki a jelszót arra, hogy sikertelen politikájuk minden gyatra elemét vigyék ki a nemzetközi porondra, és kérjék azok segítségét, akik nem érdekeltek egy erős Magyarországban és a hozzá hasonló erős nemzetek szövetségén alapuló unióban. Jó, ha tudja mindenki, aki vele egy sorban tüntet, hogy a kevert népességű, multikulturális Európai Egyesült Államok eszméje mellett száll síkra. Aminek képviselői szerdán még többségben voltak. De a helyükben nem várnám annyira a májust.

Gajdics Ottó - Magyar Idők