Akkor jutott ez eszembe, amikor Sargentini asszony büszkén jelentette ki, hogy a magyar kormány érvelése – amellyel lerántotta a leplet a nyilvánvaló hazugságoktól, csúsztatásoktól és tévedésektől hemzsegő, hazánkat támadó politikai pamfletjéről – még inkább megerősíti vélt igazában.

Vagyis abban, hogy Magyarországon súlyosan sérül a jogállamiság, annyira, hogy el kell kezdeni ellenünk a 7-es cikkely szerinti eljárást.
Magyarul el kell venni a szavazati jogunkat az unióban, és el kell vonni egy rakás pénzt abból, ami egyébként nem a Sargentini-félék adománya, hanem jár az itt élő embereknek.

Majdnem ezzel egy időben hívta fel a figyelmünket Deutsch Tamás néppárti képviselő a Karc FM rádióban arra a minősíthetetlen disznóságra, amire az Európai Parlament migránspárti különítménye készül, mert nem bízik a lejárató jelentés megszavazása során a további eljárás megindításához szükséges minősített többség elérésében.

A magyar jogállamiságért oly bőszen aggódó farizeusok azt tervezik ugyanis, hogy elintézik, ne kelljen majd a leadott voksok közé számolni a tartózkodó szavazatokat. Így a bennünket elítélők igenjei könnyen elérhetik a szükséges arányt. Ezzel az EP házszabálya mellett semmibe veszik az unió alapszerződését is. Mindkét dokumentum úgy rendelkezik ugyanis, hogy az ilyen témájú jelentések esetén a tartózkodást a leadott szavazatok közé kell sorolni.

Vagyis az európai polgárok jogaiért reszketve aggódó politikai kivégzőosztag magasról tesz a jogra, ha érdekei úgy kívánják. Ahogy Deutsch fogalmazott: nemes egyszerűséggel választási csalást készítenek elő. Balliberális hazaárulók diktálta hamis vádak, Soros-féle álcivil szervezetek hazugságai egy valóságtól elrugaszkodott politikai vádiratban, amelyet csalással akarnak az Európai Tanács napirendjére tűzni. Ez a Sargentini-jelentés. És még nekik áll feljebb!

Ugyanakkor ez a jogi köntösbe bújtatott politikai támadássorozat jól érzékelteti, mire számíthatunk abban a kilenc hónapban, ami még hátravan az új összetételű Európai Parlament megválasztá­sáig. A Soros kottájából játszó globalista migránspártiak végső harcukat vívják a nemzeti önállóságukat védő országok ellen. Így hát kíméletet, megegyezési szándékot, közös európai megoldást senki ne várjon tőlük. Már előhúzták az antiszemitizmus, az ő nyelvhasználatukban egyértelműen nácinak értendő nacionalizmus vádját, ők vádolnak bennünket, hogy szétverjük az uniót, hogy semmibe vesszük az alapértékeket.

Holott ők nem tudnak elviselni semmilyen övékétől eltérő gondolatot, ők alázzák meg sajátjaikat is, ha véletlenül rávilágítanak a multikulturalizmus csődjére, az illegális bevándorlók integrálhatatlanságára, ők cenzúrázzák a médiát, ők félemlítik meg az egyre feszültebb lakosságot Euró­pa számtalan országában. És közben persze mindezzel bennünket vádolnak, mint a farkas a bárányt a mesében.

A tét, hogy egy gyökértelen, hazátlan embertömegek által lakott Euró­pai Egyesült Államok vagy az erős nemzetállamok szövetségén alapuló unió lesz a kontinens jövője. Dermesztő ugyan, amikor Manfred Weber, az Európai Bizottság elnöki tisztségéért induló néppárti frakcióvezető kijelenti, hogy ő egyesült Európát szeretne, de azért legyünk bizakodók.

Európa állítólag a kompromisszumok világa, ahol mi is egyenrangúak vagyunk. Csak egy kicsit nem árt jobban odafigyelnünk, ki áll fentebb a patak folyását tekintve!

Gajdics Ottó
Magyar Idők