Szóval el van Orbán szigetelve, na.

És a nép is el van szigetelve, sehol egy forradalom, sehol egy kis lincselés, pedig az egész baloldali és liberális (tehát az ép elmével kihívásokkal küszködő, de legalább teljesen gátlástalan) sajtó meg az ugyanilyen megmondóembereik már évek óta magyarázzák, hogy ez bizony másképpen nem fog menni, csak forradalommal meg lámpavassal meg lincseléssel, és már ki is vették a naftalinból a munkásőr-egyenruhákat meg a ’19-es bőrkabátokat, bár egyelőre még csak addig jutottak, hogy Böcskei Balázs elmagyarázta, ­miért volt csodálatos és haladó és avangárd performansz a Tanácsköztársaság, és nyilván fantasztikus művészi üzenete volt annak is, amikor a Lenin-fiúk belelőtték a Dunába Hollánékat, hát persze, a nyilasoknak is meg kellett valahonnan tanulniuk az avangárdot, maguktól sosem lettek volna ennyire kreatívok…

De hiába minden erőlködés és jó szándék, a nép éppoly elszigetelt, mint a vezetője.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Magyarország teljesen elszigetelődött az ENSZ-ben is, miután otthagytuk a fenébe az idióták kis homokozóját, ahol arról folyt a játék, hogy a migráció alapvető emberi jog, mostantól mindenki mehet oda, ahová éppen eszébe jut, és ott be is kell fogadni, el is kell látni, és nagyon kell figyelni az érzékenységére meg a kulturális sajátosságaira.

Na, mi otthagytuk ezt a nyálfolyatót, és ezzel teljesen elszigeteltük magunkat. Ugyanis rajtunk kívül mindössze az Egyesült Államok hagyta ott a bulit, legutóbb pedig Ausztrália.

Vagyis a ma ismert földrészek közül még nem hagyta ott Ázsia és Afrika, továbbá Dél-Amerika, de hát ők nettó migránsok, így ez talán érthető. Valamint Európából csak mi, de azért ennek várjuk ki a végét, és bent van még a tárgyaláson Antarktisz is, mert a pingvinek most éppen vándorolnak, és nem volt idejük határozatot hozni.

Kérdem én: mi ez, ha nem elszigetelődés? Ez akkora elszigetelődés, hogy ide kell másoljam, amit a minap olvastam valahol, és nagyon tetszett:

Egy ember elment a szemészdoktorhoz, és mondta, hogy „doktor úr, egyre kevesebbet látok messzire”, mire a doktor odavezette az ablakhoz, kinyitotta, és megkérdezte:
– No, mondja meg, mi a legmesszebbi dolog, amit még lát?
Az ember hunyorgott kicsikét, aztán azt mondta:
– Hát a nap, doktor úr, a nap!
– No, aztán mondja meg nekem, hova a rossebbe’ akar maga annál messzebb látni?

Na, hát hova akarunk még ennél jobban elszigetelődni?

Magyar Idők - Bayer Zsolt