Cropped landscape
Kultúra
Hoppál Péter egyedülálló teljesítményt nyújtott az elmúlt négy évben
2018-05-1907:32
A most leköszönő Hoppál Péter a rendszerváltás óta az első kultú­ráért felelős államtitkár volt, aki kitöltötte megbízatása négy évét. Ciklusának egyik fontos hozadéka a kulturális alapellátás program és a nagy léptékű kulturális infrastruktúra-fejlesztés. Számos fontos eredmény mutatható fel, ami irányadó lehet a következő négy évre is.
– Ön 2014 óta folyamatosan vezette a kulturális államtitkárságot. Mi következik most? Kivonul a kulturális szférából?
– Nem. Szeptembertől visszatérek a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára zenei, zenetörténeti tárgyakat tanítani. A választókerületemben stabil győzelmet arattam, megerősített parlamenti mandátumom van a baranyai szavazópolgárok jóvoltából, ezért arra a munkámra koncentrálok inkább, és a parlament kulturális bizottságának alelnöke leszek egy korábbi államtitkár elődömmel, L. Simon Lászlóval együtt. Engem a most záruló ciklusra kért fel Balog Zoltán miniszter úr, és egyszer történt meg, hogy úgy éreztem, fizikai értelemben nem bírom a 12-14 órás munkanapokat, ezért felajánlottam, hogy lemondok. De nem fogadta el a lemondásomat, hanem kaptunk egy újabb helyettes államtitkári erősítést, így kitöltöttem a négy évet – elsőként a rendszerváltás óta. A kultúrpolitikában továbbra is segíteni szeretnék, mert abban vagyok érdekelt, hogy az új vezetés eredményes és sikeres legyen. Szentül hiszek abban, hogy a társadalmunkat formáló és jobbító lehetőségek leginkább a kulturális eszközökön keresztül aknázhatók ki.

– Ezt szolgálta az ön által meghirdetett kulturális alapellátás program is, amely ciklusának jelmondata volt.
– A rendszerváltás óta eddig egyetlen kulturális kormányzat sem vágott bele abba, hogy társadalompolitikai programot hajtson végre. Balog miniszter úr búcsúzásunkkor úgy értékelte ezt, hogy egyedülálló vállalás volt, amit sikerült végigvinni. Az intézmények is magukévá tették, és törvénybe is iktattuk a kulturális alapellátás feladatait a könyvtári, közművelődési alapszolgáltatásoktól egészen a művészeti területig. Ha csak arra gondolok, hogy például a Kultúrkaland programra vidéki gyermekek százezrei jutottak el kedvezményesen vonattal, és 300 forintért ültek be az Operába, utána múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vettek, már elmondhatjuk, hogy megérte. Ez sok gyereknek kultúrsokkot okozott, hisz vannak közöttük olyanok, akik még a megyeszékhelyükön sem jártak.

– Mi az, amit még fontos eredménynek tart?
– Örülök, hogy a kulturális decentralizáció fogalma is gyökeret vert, így jelentős költségvetési támogatást kaptak vidéki kulturális intézmények is. Fontos eredménynek tartom, hogy megsokszoroztuk a falvak kulturális normatíváját; 2015-től beépítettük a költségvetési törvénybe az évi 1,2 millió forintos normatív támogatás küszöbét falvanként. Egy ötszáz lelkes falu támogatását például – amely korábban 600 ezer forint normatívát kapott – megkétszereztük, az ennél kisebb településekét pedig megháromszoroztuk-négyszereztük. Ettől az évtől pedig még feljebb, 1,8 millióra emeltük az önkormányzati kulturális normatívát. Ennek célja, hogy az összes magyar településen helyben is hozzájussanak az emberek a minőségi kultúrához. Emellett mind a 35 állami fenntartású kulturális intézmény feladatává tettük, hogy programjaikkal a közönségnevelésben, új rétegek megszólításában is szerepet vállaljanak.

– Ez az alapelv továbbra is megmarad?
– Nagyon örülök annak, hogy az új miniszter, Kásler Miklós professzor úr a megbeszélésünkön hangsúlyozta: az elmúlt négy év fontos értékeként tartja számon, hogy a kulturális alapellátással sikerült rengeteg embert jó minőségű kultúrában részesítenünk, és nem szeretné, ha ez a jól felépített brand meggyengülne. Azt mondta, hogy megtalálja a módját a program folytatásának a következő években is.

– Ciklusa alatt rengeteg szimbolikus ügy is felmerült, például a Munkácsy-trilógia helyzete.
– Amikor beültem ebbe a székbe, a három képből még csak egy volt magyar állami tulajdonban, a másik egy magyar származású műgyűjtő tulajdonában, a harmadik pedig egy kanadai múzeumban. Most már két kép van magyar tulajdonban, a harmadik Pákh Imre tulajdona. Nagyon örülnék, ha sikerülne megegyezni, és ezt, illetve más Munkácsy-alkotásokat is sikerülne magyar állami tulajdonba venni. Varga Imre örökségét és Szervá­tiusz Tibor hagyatékát is megvásároltuk, ez utóbbinak még keressük a kiállítási helyét.

– Visszaolvasva az elmúlt négy év híreit, feltűnően sok kulturális infrastruktúráról szóló hírt találunk.
– Megszámoltuk: összesen 358,7 milliárd forintnyi kulturális infrastruktúra-fejlesztésről, új épületekről vagy meglévők felújításáról született kormányhatározat, ami az előkészítés alatt álló projektekkel együtt majdnem ennek a kétszeresét, 687 milliárd forintot tesz ki. Munkánk nyomán tehát csaknem 700 milliárd forint összegű kulturális fejlesztés valósulhat meg, amelynek a fele már folyamatban van. Ezeket majdnem kizárólag magyar nemzeti költségvetési forrásból finanszírozzuk. Van, amit már befejeztünk – mint a Pesti Vigadót, a Zeneakadémiát –, és átadás előtt áll a Budai Vigadó, a Hagyományok Háza székháza, készül az Eiffel-bázis. Az operaház főépületének felújítására nagyjából 30, az Iparművészeti Múzeumra legalább 25 milliárd forintot költünk. A Liget Budapest nagyprojekt részeként új múzeu­mokat építünk; aki a jövőbe néz, tehát nem a mai politikai érdekek szerint gondolkodik, annak világos, hogy a kulturális önazonosságunk megőrzését és megerősítését szeretnénk ezzel elérni. Mértékadó elemzők állítják, hogy a millennium óta nem volt ilyen léptékű kulturális infrastruktúra-fejlesztés Magyarországon. Egy modern kori kulturális konjunktúra korszakát éljük, amikor a kultúra felértékelődik, mert a mostani polgári kormányzat mindenekfeletti mértékben költ kultúrára, ezt az Eustat tavalyi számítása is tükrözi, miszerint Magyarország költi a legtöbbet kulturális, egyházi és szabadidős tevékenységekre.

Mire kellene többet figyelni kulturális területen? Követte Prőhle Gergely és Szakács Árpád vitáját a Magyar Időkben?
– A vitában mindkét álláspontban látok igazságot. Ha elolvasom az egyiket, a számonkérésében és a matematikai arányában sok igazság van, de a másiknak a kvalitási alapon történő érvelésében is. Nem fekete-fehér a helyzet. Szerintem többet kellene figyelni a kulturális örökségvédelemre, ami a Miniszterelnökségre szakadt tőlünk, hiszen megszűnt a Forster Gyula Központ, a jobbra érdemes területet erősíteni kellene a következő esztendőkben, mint ahogy a szellemi, tárgyi és épített örökség szinergiáját, egységét is. A Balassi Intézet pedig a kulturális diplomácia egyik fontos intézményrendszereként a külügyhöz került, de mivel a kapcsolata ilyen módon megszakadt a magyarországi kulturális intézményekkel, nem tud hatni a programjaikra az a szinergikus erő, amellyel a kortárs és klasszikus produktumok létrejötte megtermékenyíthetné a kicsit konzerv felhasználású és kis költségvetésű külföldi kulturális intézmények kultúraexportját. Ha ezek a területek újra egy minisztérium alá tartoznának például a Hagyományok Házával vagy a Nemzeti Múzeummal, akkor valószínűleg még erősebb magyar arcél felmutatására lenne lehetőség.

Magyar Idők
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ