Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy a termetes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket. A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a "pokol csirkéjének" is nevezik.
"Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal" - mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa. A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait. A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője.
A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál. Ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző. "A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző" - mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette. A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben.
A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni.
MTI