Már hétfőn este odament néhány szerencsétlen alak, leültek a téren, aztán ott töltötték az egész éjszakát. Az éjszaka hűvös lehetett, így gondoskodni kellett testről és lélekről, s e gondoskodás utózöngéit egy tüntető foglalta össze, szintúgy az Index tudósítása szerint, imigyen: „Aki ivott, az menjen el a térről. Ricsike, húzzál innen a pics…ba!” Az Index videóján megtekinthető, ahogy e barátságos felszólítás után néhány elmebeteg kergetőzni kezd valami sátorszerűség körül. 

Mindenesetre tegnap reggel hétre kiürült a tér, miután a nagy, Parlamentet élőlánccal körülvevő előző esti demonstrációból az maradt, hogy nagyjából ötvenen felébredtek, kergetőztek kicsit, majd felmérték, hogy nem a Parlamentet, de a kert végi budit sem tudják körülvenni (valószínűleg még Ricsike is elhúzott), így nem maradt más, mint feltűnés nélkül távozni, ahogy a csúnya és hülyőke kamasz fiú szokott a bálból hölgyválasz idején.

Ez a Jobbikot viselte meg legjobban, ugyanis ők a bazilikánál gyülekeztek, próbáltak támadó ék alakzatot felvenni, és rettenetesen megfeszítették az állizmaikat, úgy néztek ki, mint egy konda nagyon mérges vadmalacka, így indultak neki kordont bontani.

Ám a kordon helyén csak űr volt, mérhetetlen űr, ahogy nézte őket az ember, kedve támadt odaszaladni, és egy kis kukoricát kiszórni nekik, hadd turkáljanak bánatukban egy cseppet.

Valahol az űrben még az MSZP–Párbeszéd-frakció is összegyűlt, épp elfértek volna egy varázsszőnyegen, ami elrepítette volna őket Nekeresd országba, ahol Kunhalmi Ági lehetne a Pontifex Maximum, de a szőnyeg nem jött, így maradt Hiller István és a tubifexek.

Gyurcsányék nem jöttek. Hadházy se. Ők úgy bolyonganak a „képviselő vagyok – nem vagyok képviselő” tudathasadásának határán, mint Hamlet atyjának szelleme a helsingöri vár fokán.

Aztán Gyurcsányék odabent elmondták az esküt, a végén hozzáfűztek még valami hülyeséget, és nagypapa korukban Gréczy Zsolt majd el fogja mesélni a kisunokáknak, hogy a „Gyurcsány bácsiék akkor a hátuk mögött összekulcsolták az ujjaikat, a középsőt a mutatóra, és magukban azt dörmögték, hogy »legelőször buta béka, te kerülsz be a fazékba«”, és ezzel érvénytelenítették az egészet.

Mindeközben odakint a téren pár száz maki fütyült. Bárki jött, kifütyülték. Meg csúnyákat kiabáltak, ezzel oldották bipoláris depressziójukat, bár lehet, hogy inkább a mániás diagnózis a helytálló, annak tünetei ugyanis ezek: fokozott önértékelés, csökkent alvásigény, fokozott beszédkésztetés, gondolatrohanás, könnyen elterelhető figyelem, szokatlanul felfokozott aktivitás, nyugtalanság, kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek.

Esetükben persze inkább fokozott ordításkésztetés és gondolattalanságrohanás a helytálló fogalmazás, de a többi stimmel. Szóval délutánig nézték a távozó autókat és embereket, ezek láttán artikulátlanul ordítoztak, aztán amikor a takinéni is elment, ők is megpihentek. És következett az este.

A lopakodó sötétség előtt pedig 2-3 ezer tüntikéző ismét kiment a térre. Ugyanazok, mint mindig, csak kevesebben. És ugyanazok elmondták ugyanazokat a hülyeségeket. A Jóisten hallgatta egy darabig, aztán megunta, és elküldte dühös angyalait jégeső képében.

Aztán mindenki szétszaladt. A „rendszerváltás” érdeklődés hiányában és a jégeső miatt ismét elmaradt.

Bayer Zsolt - Magyar Idők