Azt is mondta egyszer magáról, hogy „lotyaszájú”, ami valami olyasmit jelenthet, hogy nem mindig ura teljes mértékben annak, mi hangzik el tőle. Így fordulhatott elő ismét, hogy legújabb őszinteségi rohamában olyan forgatókönyvet vázolt fel a közelgő választások kimenetelével kapcsolatban egy rádióműsorban, amit sokan máris a második őszödi beszédként értékelnek. Föl sem merült benne egyetlen percre sem, hogy bármelyik ellenzéki formáció megnyerheti április 8-án a voksolást. A DK és az MSZP összefogását tartotta ugyan a legerősebbnek, de magukkal kapcsolatban sem fordult meg a fejében, hogy elegendő mandátumot szerezhetnének a kormányalakításhoz.

Az interjút többször végighallgatva dermesztő következtetésekre juthatunk. Gyurcsány ugyanis már azt is győzelemként élné meg, ha a Fidesz–KDNP bár megnyerné a szavazást, de elveszítené a többségét, és hosszas keresgélés, kínlódás után sem tudna koalícióra lépni senkivel, vagyis nem tudna kormányt alakítani. A valamikori miniszterelnököt, a népe sorsáért állítólag őszintén aggódó felelős politikust az sem zavarná, ha az így előálló bizonytalan, kaotikus politikai helyzet hónapokig elhúzódna. Arról beszélt, hogy az általa masszívnak vizionált ellenzéki többség addig csuklóztatná az ügyvezető kabinetet, amíg a győztes visszaadná a kormányalakítási felkérést, és új választásokat kellene kiírni, ahol szerinte a Fidesz eleve vesztes pozícióból indulna. A böszme tehát gyakorlatilag beismerte, hogy semmi más nem érdekli, csak Magyarország politikai stabilitásának megingatása, a kormányzóképesség megtörése, elhúzódó válsághelyzet kialakítása, vagyis olyan káosz előidézése, amelyben mint rendteremtő vitéz pattanhat majd elő, a teljes ellenzéket maga alá gyűrve.

Utóbbinak soha nem tudja megbocsátani, hogy kegyetlenül nagy vereséget mért rá 2010-ben. Semmi nem lebeg a szemei előtt azóta, csak a bosszú, ami egy gyermeteg lelkületű magánembertől még érthető is lenne, ha nem hazánk sorsa forogna kockán. Az már csak hab a tortán, mennyire megsértődött az egész DK-s különítmény, amikor szembesült a főnök szavainak következményei­vel. A Gyurcsánynál is idegesítőbb klón, Molnár Csaba máris perrel fenyeget mindenkit, aki azt merészeli igaznak vélni, amit az interjúban hallott, és nem azt, amit kampánydumaként terjesztenek a magyar társadalom megtévesztése érdekében.

Most éppen az ország elkoptatott becsületét és tisztességét szerezné vissza nekünk szavakban az a balliberális társaság, amelyiknek legutóbbi, nyolcéves kártételét nyolc év megfeszített munkával is csak részben sikerült helyrehozni. Pedig elsősorban a saját eljátszott becsületüket és tisztességüket kellene keresgélniük, úgy idejük is kevesebb maradna az újabb pusztításra.

Egyébként pedig ígérhetnek bármit, szemkilövetőkre nem szavazunk!

Gajdics Ottó
Magyar Idők