Vélemény
Választani tudni kell - Gajdics Ottó (Magyar Idők)
2018-02-0606:09
Naponta olvassuk, halljuk, látjuk, hogyan keresnek fogást a politikai küzdőtéren egymáson a hatalomért versengők. Egy pillanatig nem gondolnám azt, hogy angyalok és ördögök csatája folyik, mégis felfedezhetők egyértelmű törésvonalak a felek között. Olyan különbségek, amelyekre azért érdemes rámutatni, mert rengeteg minden múlik rajtuk.
Ezek azok a pontok, amelyek jóval többről szólnak annál, hogy például melyik párt milyen adórendszert tart kívánatosnak, mennyivel emelné a nyugdíjakat, vagy mit tenne az egészségüggyel. Fontosak ezek is, de csak szélesebb összefüggésben.
Itt van például annak megítélése, hogy az erős nemzetek összefogásán alapuló unióban vagy az Európai Egyesült Államokban képzeljük el a jövőnket. Politikai giccsnek, vagy a magyarság fennmaradásához szükséges alapvető feltételnek érezzük a nemzeti szuverenitás megőrzését.
Bevándorlóországot akarunk vagy magyar Magyarországot. Aki ezen lehetőségek közül választani tud, az már eligazodik a kerítés körül folyó áldatlan vita útvesztőiben, a Soros-terv léte vagy nemléte körüli perpatvarban, különbséget tud tenni menekült és illegális bevándorló között, és a Stop Soros törvénycsomag szükségessége felől is döntést tud hozni.
De legalább ennyire fontos, hogy azok közé soroljuk-e magunkat, akik szerint az ember alapvetően férfi és nő, úgy tartjuk-e, hogy kettejük gyermekek érdekében vállalt felelős viszonya a házasság, az így létrejött kis közösséget nevezzük családnak, ami a nemzet alapja; vagy úgy tartjuk, a szerelem nem ismer sem nemi, sem társadalmi korlátokat, és a magát kutyának képzelő lóval való együttélés is ugyanúgy házasság, mint család a három jó barát együttélése az örökbe fogadott fókabébikkel. Több országban már törvényesítették a harmadik nemet. Van, ahol egy épülettel is törvényesíteni lehet a bimbózó kapcsolatot.
Ne gondolja senki, hogy az őrület megáll majd a Kárpát-medence hágóinál!
Hosszan lehetne sorolni a példákat, hogyan estek szét azok a birodalmak, amelyekben az erkölcsi gátak leomlottak. Olyan hatalmas és erős államok pusztultak el, amelyek népeket hajtottak igába, évszázadokig álltak fent, de végül a halál tartott orgiát a romjaikon.
Gondoljunk csak a Római Birodalomra. Most azok mondják magukat XXI. századi politikusnak, igazi demokratának, akik semmibe veszik azokat az értékeket, amelyek kiállták az idők viharait. Ők kiabálnak az ellen is, hogy nincs az iskolában helye erkölcstannak vagy hittannak.
Ők ütik az asztalt amiatt, hogy az állam milliárdokkal támogatja azokat az egyházakat, amelyek az oktatáson át a szociális nehézségek orvoslásáig rengeteget segítenek honfitársainknak. Ki kell tudni mondani, hogy lehet, a régi jobb volt, mint amit ezek újként hirdetnek.
Választani kell tehát a kereszténység és a fekete öves ateizmus között. Utóbbi azért lelkendezik a muszlim tömegek beáramlása iránt Európába, mert azt hiszi, velük is el lehet fogadtatni a szekularizáció legkeményebb formáját, ami nem egyszerűen szétválasztja az államot és az egyházat, hanem utóbbinak egyszerűen eltünteti még az emlékét is.
Ne akarjunk ott lenni, amikor rájönnek, mekkorát tévedtek. Választani kell tehát a kereszténységet legalább kulturális örökségnek elfogadó és a mindent összekeverő multikulturalizmus között is. A szolgáló szeretetet nem pótolja a gátlástalanul mindenre kiterjesztett szabadság.
Ezzel szemben merjük képviselni a saját eszményünket, amely szerint nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok. Az a szabadság, hogy választani tudunk rossz és jó között. Nemcsak a magunk, hanem gyerekeink, unokáink jövője, a hazánk érdekében.
Gajdics Ottó (Magyar Idők)
Itt van például annak megítélése, hogy az erős nemzetek összefogásán alapuló unióban vagy az Európai Egyesült Államokban képzeljük el a jövőnket. Politikai giccsnek, vagy a magyarság fennmaradásához szükséges alapvető feltételnek érezzük a nemzeti szuverenitás megőrzését.
Bevándorlóországot akarunk vagy magyar Magyarországot. Aki ezen lehetőségek közül választani tud, az már eligazodik a kerítés körül folyó áldatlan vita útvesztőiben, a Soros-terv léte vagy nemléte körüli perpatvarban, különbséget tud tenni menekült és illegális bevándorló között, és a Stop Soros törvénycsomag szükségessége felől is döntést tud hozni.
De legalább ennyire fontos, hogy azok közé soroljuk-e magunkat, akik szerint az ember alapvetően férfi és nő, úgy tartjuk-e, hogy kettejük gyermekek érdekében vállalt felelős viszonya a házasság, az így létrejött kis közösséget nevezzük családnak, ami a nemzet alapja; vagy úgy tartjuk, a szerelem nem ismer sem nemi, sem társadalmi korlátokat, és a magát kutyának képzelő lóval való együttélés is ugyanúgy házasság, mint család a három jó barát együttélése az örökbe fogadott fókabébikkel. Több országban már törvényesítették a harmadik nemet. Van, ahol egy épülettel is törvényesíteni lehet a bimbózó kapcsolatot.
Ne gondolja senki, hogy az őrület megáll majd a Kárpát-medence hágóinál!
Hosszan lehetne sorolni a példákat, hogyan estek szét azok a birodalmak, amelyekben az erkölcsi gátak leomlottak. Olyan hatalmas és erős államok pusztultak el, amelyek népeket hajtottak igába, évszázadokig álltak fent, de végül a halál tartott orgiát a romjaikon.
Gondoljunk csak a Római Birodalomra. Most azok mondják magukat XXI. századi politikusnak, igazi demokratának, akik semmibe veszik azokat az értékeket, amelyek kiállták az idők viharait. Ők kiabálnak az ellen is, hogy nincs az iskolában helye erkölcstannak vagy hittannak.
Ők ütik az asztalt amiatt, hogy az állam milliárdokkal támogatja azokat az egyházakat, amelyek az oktatáson át a szociális nehézségek orvoslásáig rengeteget segítenek honfitársainknak. Ki kell tudni mondani, hogy lehet, a régi jobb volt, mint amit ezek újként hirdetnek.
Választani kell tehát a kereszténység és a fekete öves ateizmus között. Utóbbi azért lelkendezik a muszlim tömegek beáramlása iránt Európába, mert azt hiszi, velük is el lehet fogadtatni a szekularizáció legkeményebb formáját, ami nem egyszerűen szétválasztja az államot és az egyházat, hanem utóbbinak egyszerűen eltünteti még az emlékét is.
Ne akarjunk ott lenni, amikor rájönnek, mekkorát tévedtek. Választani kell tehát a kereszténységet legalább kulturális örökségnek elfogadó és a mindent összekeverő multikulturalizmus között is. A szolgáló szeretetet nem pótolja a gátlástalanul mindenre kiterjesztett szabadság.
Ezzel szemben merjük képviselni a saját eszményünket, amely szerint nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok. Az a szabadság, hogy választani tudunk rossz és jó között. Nemcsak a magunk, hanem gyerekeink, unokáink jövője, a hazánk érdekében.
Gajdics Ottó (Magyar Idők)