Mi lesz ebből a világból, ha elismerjük a migrációhoz való jogot alapvető emberi jognak, az ENSZ pedig azt tartja feladatának, hogy megszervezze a földön a keresztül-kasul, ide-oda való áramlást? – tette fel a kérdést Orbán Viktor miniszterelnök, miután António Guterres, az ENSZ-főtitkára lehetőségnek nevezte a migrációt.

Szavai után erős gyanú támadt minden józanul gondolkodó emberben, hogy lejt a pálya. És az is világos, hogy nem a nemzetállami, a világ országainak önrendelkezésén alapuló megoldások felé.

Ha ehhez még hozzávesszük az amerikai álláspontot is, miszerint az Egyesült Államok világelső a menekültek támogatásában, és ezt a szerepét meg is kívánja őrizni, ám a bevándorlásra vonatkozó döntéseket az amerikaiaknak maguknak kell meghozniuk, azokba más nem szólhat bele, akkor az is látszik, hogy egyáltalán nincs konszenzus a világ országai között a kérdésben. Egyébként Donald Trump is úgy értékelte, hogy az ENSZ-ben formálódó határozat szövegének szemlélete nem egyeztethető össze az Egyesült Államok szuverenitásával, ezért úgy döntött: az USA kilép a megállapodás előkészítő munkálataiból.

Mindeközben Európa fulladozik már az eddig idetódult emberáradat szorításában is, pedig még elképesztőbb számok röpködnek a különböző szakértői anyagokban arról, hányan állnak indulásra készen a világ különböző tájain. Ennek ellenére a kevert népességű nyitott társadalom mákonyától bódult európai politikusok úgy tesznek, mintha zseniálisan kezelnék a kérdést, és csak néhány renitens ország – köztük hazánk – ellenállásán múlna, hogy eljöjjön végre a multikulti Kánaán. Látva a valóság és a bevándorláspártiak propagandája közötti ordító különbséget, azt kell feltételeznünk róluk, hogy külső befolyás homályosítja el látásukat és elméjüket. Nem kell hozzá túl sok rosszindulat, hogy kimondjuk: egyszerűen megvették őket kilóra.

Ilyenkor persze balliberális körökben vigyorogva teszik föl a kérdést, hogy vajon ki. Mert nekik nem jut eszükbe semmi arról, hogy azokba az álcivil szervezetekbe, amelyeket NGO-kként ismertünk meg, és a sokat emlegetett ENSZ-terv rájuk testálná a migráció gördülékeny lebonyolítását, Soros elképesztő összegeket tolt be. Nekik nyilván az sem jelent semmit, hogy a világszervezet tisztségviselői jó ideje kísértetiesen jó viszonyt ápolnak a milliárdos spekulánssal, mint ahogyan az Európai Unió parlamentjében és szervezeteiben is hemzsegnek Soros emberei.

Mindenesetre érdemes megőrizni a józan eszünket, ahogyan azt Orbán Viktor miniszterelnök is javasolta, amikor az ENSZ-ben készülő tervezet eddig megismert részéről azt állította: szellemiségét tekintve pontosan olyan, mintha a Soros-tervből másolták volna ki. A kormányfő higgadtságra, hidegvérre, nyugalomra intett mindenkit a tárgyalóasztal elhagyásával kapcsolatban. Talán még módosítható a szöveg.

Ám egy biztos: lehet bármi is a világból, a szülőföldünket nem adjuk!

Ezt Soros után megtanulja majd Guterres is.

Gajdics Ottó
Magyar Idők