A székelyudvarhelyi Budvár negyed az 1980-as években épült azzal a céllal, hogy a központban, illetve
a város perifériáin élő romák megfelelő körülmények közé költözhessenek. Mára már több mint ezren
laknak itt, szörnyű körülmények között, kétharmaduk pedig gyerek. Az ajtókat, ablakokat eltüzelték, a
vezetékeket leszerelték és eladták.

A negyedben egyetlen vállalkozás működik Szász Emil kocsmája, mindenki idejár, mert máshova nem
engedik be őket. A helyiek szerint nagy az előítélet velük szemben, hiába jelentkeznek állashirdetésekre,
amint megtudják hol laknak, senki sem alkalmazza őket. A családok többsége ezért szociális segélyből, illetve alkalmi munkákból él.

Szeretnék a lakásaikat, élőhelyüket rendbe tenni emellett biztos állásra vágynak. Leskó Barbara a
gyulafehérvári Caritas munkatársa is segít a helyieknek. Szerinte az egyik legfontosabb probléma, hogy
ezek az emberek az esélyt sem kapják meg arra, hogy változtassanak.